Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Áldozatok
„...1944. október 25-én délben két katona jött érte, és kocsin Magyarkanizsára, a Városházára kísérték."™ Ötven évvel később, 1994-ben Tari plébános így emlékezett vissza Szabó Dénes elhurcolására: „...október25-énfölültették a kocsira. Voltak neki lovai, és természetesen szekere is, olyan hintóféle. Hát abba fogták be a két lovat, és aztán azon vitték őt is Kanizsáram.””7 A városba érkezvén Szabó plébános is sorstársai közé, a magyarkanizsai Városháza pincéjébe került, hogy milyen vádak alapján, arra - részben - Tari atya adott magyarázatot visszaemékezésében. Szerinte egy szerb nemzetiségű személy: „...vádolta a Szabó plébános urat, állítólag azzal, hogy gyalázta a szerbeket, hogy a pré- dikációs székről tett volna olyan kijelentéseket, amelyek hát sértőek lettek volna a szer- bek számára. Persze én ezt nem tudom, mert amikor a magyarok bejöttek, még nem voltam Tóthfaluban. Hát afölötti örömében biztos, hogy a prédikációban is erről megemlékezett, és tehetett olyan gyalázkodó kijelentést is...”3™ De az elbeszélésből az is kitűnik, hogy Szabó plébános valójában a békességre, a törvények tiszteletére intette híveit: „...de ő valójában nem olyan ember volt, bizonyítja az, hogy amikor az ottani dobro- voljácokat kitelepítették, akkor egyes magyar családok könnyen hozzájuthattak a dob- rovoljácok javaihoz, jószágaihoz, esetleg loptak is, és Szabó plébános úr nyíltan a templomban felhívta őket, hogy semmit, de egyetlen egy ruhadarabot se vegyenek el. Ha vesznek valamit, tisztességesen fizessék meg.””'1 Hogy valójában nem követett, nem követhetett el semmilyen háborús bűncselekményt a szerbség ellen, annak ékes bizonyítéka, hogy nem maradt fenn ellene írásos feljelentés a háborús bűnöket kivizsgáló bizottságnál. Még olyan sem, amit halála után kreáltak volna; tiszta lelkiismerettel állhatott Teremtője elé... A tóthfalusi plébánián maradtak bíztak benne, hogy a kihallgatása után hazaengedik Dénes atyát. A börtönben való raboskodása idején a magyarkanizsai plébániáról gondoskodtak élelmezéséről, hordták neki az ételt egészen 1944. október 28-ig.375 376 377 378 379 380 375 TLZ. F. 115. Községi Népbizottság, Magyarkanizsa. Bűnügyi Alosztály, 117/1945/55 ikt. szám. 376 Magyarkanizsára 377 Tari János visszaemlékezése. In: Forró 2007. 120. 378 Tari János visszaemlékezése. In: Forró 2007. 119. 379 Uo. 380 Tari János visszaemlékezése. In: Forró, 2007. 122. 108
