Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 1. (Szeged - Zenta, 2011)
A katonai közigazgatás megszüntetése
A tömegszervezet zentai helyi bizottsága 1944. december 7-én - nagygyűlés keretében - alakult meg. A nagygyűlésen 700 ember - szerbek, magyarok vegyesen - vett részt. A pártmunkások és aktivisták beszédeit követően a városparancsnok javaslatára megválasztották a helyi bizottság tagjait. Az alakuló nagygyűlést a Tito marsallnak küldött távirat felolvasásával zárták.91 Az említett tömegszervezetek 1944. december 10-e és 1945. január 1 -je között Újvidéken megtartották tartományi értekezletüket. A nagygyűlések a nyilvánosság és az új hatalom demokratikus látszatát voltak hivatottak biztosítani. A lakosság számára pedig azt az érzetet, hogy tevékenyen részt vesz a döntéshozatalban. December közepén ilyen módon szervezték újjá a horgosi Népfelszabadító Bizottságot is, ekkor már ideológiailag megfelelő magyar tagok, és nők is bekerülhettek a helyi néphatalmi szervekbe.92 A hivatalos és a hatalmi szervek által szervezett nagygyűlések mellett Adán illegális gyűlésre is sor került december elején. Az adai híd építésén és az erdőirtáson dolgozó magyar nemzetiségű munkások gyűltek össze néhány szerb munkás társaságában. Az adai Népfelszabadító Bizottságnak a városparancsnoksághoz intézett jelentése nem tér ki arra, hogy miről volt szó a gyűlésen. A jelentés csupán azt közli, hogy a történtek „...elkeseredést és felháborodást váltottak ki...” a szerb lakosság körében. Egyben kérték az Egységfront nagygyűlésének megismétlését és az illegális gyűlés határozatainak hatályon kívül helyezését.93 A városparancsnokság Népjóléti Ügyosztálya 1945 január végén jelentést állított össze a Zentai járás lakosságának szociális helyzetéről. Megállapították, hogy a hadseregben szolgálók hozzátartozóinak sürgős anyagi támogatásra van szükségük, hogy a lakosság legszegényebb rétegei ruhaneműben és lábbeliben szűkölködnek. A jelentés rámutatott arra, hogy az áruhiány miatt virágzik a feketekereskedelem. Különösen a só és a gyufa beszerzése okozott gondot. Ezeket az árucikkeket korábban Szegeden szerezték be, de mivel a szovjetek nem voltak hajlandók együttműködni, ez a lehetőség megszűnt. A jelentés végén hangsúlyozzák, „.. .hogy az említett segélyek folyósításához azonnal, és haladéktalanul hozzá kell látni, mert különben ennek végzetes következményei lehetnek politikai, de katonai és gazdasági szempontból is.”94 A KATONAI KÖZIGAZGATÁS MEGSZÜNTETÉSE 1944. december elejére a Vörös Hadsereg alakulatainak zöme - a Moszkvában megkötött Tito-Sztálin egyezmény értelmében - elhagyta a jugoszláv területet. A frontvonal, ha nem is jelentősen, de eltávolodott a jugoszláv katonai közigazgatás hatáskörébe tartozó területektől. A jugoszláv katonai vezetés még mindig tartott egy lehetséges német ellentámadás veszélyétől, de ejtőernyős szabotőrök, diverzánsok bevetésétől a Nyugat-Bácskában mindenképpen. Ettől tartva a Szabadkai Térparancsnokság elrendelte német férfiak internállásának felgyorsítását és a legszigorúbb felügyelet 91 TLZ F. 109 5. d„ ikt. sz. 669/1944 (lásd 50. sz. dokumentum). 92 TLZ F. 109 6. d., ikt. sz. 838/1944 (lásd 55. sz. dokumentum). 93 TLZ F. 109 5. d., ikt. sz. 597/1944 (lásd 45. sz. dokumentum). 94 TLZ F. 109 11. d., ikt. sz. 1425/1945 (lásd 74. sz. dokumentum). 20
