Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 1. (Szeged - Zenta, 2011)
A Zentai Városparancsnokság működése 1944. október 20-a és 1945. február 15-e között
A katonai és polgári hatóságok mindenben igyekeztek a visszatérő telepesek rendelkezésére állni: ahol csak lehetőség mutatkozott rá, visszajuttatták nekik eredeti házaikat, amelyekben a háború előtt éltek. Ha a házak nem voltak lakható állapotban, megjavítatták, bemeszeltették azokat. Amennyiben a házuk megsemmisült, akkor ideiglenes jelleggel az üresen álló házakat utalták ki a telepeseknek. A telepeseket ellátták a legszükségesebb bútorokkal, háztartási felszereléssel. Kaptak mezőgazdasági szerszámokat és eszközöket, valamint - a lehetőségek szerint - igás- és tenyészállatokat is. A telepesek télre élelemhez jutottak, és jószágaik számára is kaptak takarmányt. Valamennyi kiutalásra az elkobzott, lefoglalt javakból került sor.79 A visszatért telepesek Zentán december 24-én nagygyűlést tartottak, amelyen kifejezték - noha a két világháború között a királyi Jugoszlávia juttatta őket földhöz a Bácskában - ragaszkodásukat az új államhatalomhoz, Titóhoz és a Jugoszláv Kommunista Párthoz. Egyben kifejezték óhajukat, hogy választott képviselőiken keresztül tevékenyen együttműködjenek a regnáló hatalommal.80 A jogosan visszatérő telepesek mellett 1944 decemberében - Szerbia területéről - különösen a titeli parancsnokság területén megjelentek az önkényesen betelepülők is. A katonai közigazgatás szervei utasítást kaptak arra, hogy az ilyen betelepülést akadályozzák meg, a betelepülő személyeket pedig irányítsák vissza származási helyükre, mivel „...az önkényes és jogellenes beköltözés később nagyon zavarni fogja a szabályos, tervezett telepítést.”81 Az önkényesen betelepülők mellett az új hatalmi szervek szembesültek az 1944. október 8-án vagy közvetlenül azelőtt elmenekültek visszatérésével is. Őket - lévén, hogy zömmel magyarok voltak - már nem látták olyan szívesen, mint a délszláv telepeseket. A zentai Városi Népfelszabadító Bizottság határozatban javasolta a városparancsnokságnak, hogy minden visszatérő menekültet először zárjanak börtönbe, és vizsgálják ki menekülésük okát.82 Arra, hogy hányán menekülhettek el, csak következtetni lehet a városparancsnokság Népjóléti Ügyosztályának január elején kelt jelentése alapján, miszerint Zentán 175, Ókanizsán 28, Adán 36, Moholon 196, Martonoson 7, Horgoson pedig 13 elhagyott házat vagy lakást tartottak számon a hatóságok.83 Az elhurcolt, de a koncentrációs tábort túlélt zsidók vagyonának - amit az új hatalom szintén ellenőrzés és igazgatás alá vont - visszaszármaztatása külön eljárás alá esett, melynek során megvizsgálták azt is, hogy a kérvényező miként viselkedett a háború előtt és alatt, és hogy mi módon tért vissza lakóhelyére.84 Az élet normalizálása szempontjából fontos volt, hogy az iskolákban mielőbb megkezdődjön az oktatás. A katonai közigazgatás keretében megszervezték a Köz79 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 124/1944 (lásd 13. sz. dokumentum), ikt. sz. 129/1944 (lásd 14. sz. dokumentum), 6. d., ikt. sz. 762/1944 (lásd 52. sz. dokumentum), ikt. sz. 979/1944 (lásd 58. sz. dokumentum). 80 TLZ F. 109 7. d., ikt. sz. 1566/1944 (lásd 69. sz. dokumentum). 81 TLZ F. 109 7. d., ikt. sz. 1138/1944 (lásd 63. dokumentum). 82 TLZ F. 109 10. d., ikt. sz. 1534/1944 (lásd 72. sz. dokumentum). 83 TLZ F. 109 7. d., ikt. sz. 1086/1944 (lásd 60. sz. dokumentum). 84 TLZ F. 109 7. d., ikt. sz. 1616/1944 (lásd 70. sz. dokumentum). 18
