Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 1. (Szeged - Zenta, 2011)
A Zentai Városparancsnokság működése 1944. október 20-a és 1945. február 15-e között
A népőrségi alakulatokat a rendelkezésre álló fegyverzettel szerelték fel, az állományba a középkorosztályú, hadköteles délszláv nemzetiségű férfiak kerülhettek be.32 Annak ellenére, hogy a hatóságok - a katonai és a polgári is egyaránt - a közbiztonság és a közrend megőrzésére törekedtek, számos súlyos köztörvényes bűncselekmény - gyilkosság, rablás - történt a járás területén. A bűncselekmények zömét jellemzően katonák - szovjet vagy jugoszláv, esetleg a népőrség tagjai - követték el. A legsúlyosabb dokumentált köztörvényes bűncselekményt - kettős gyilkosságot - a horgosi népőrség egy tagja követte el két magyar nemzetiségű személy sérelmére.33 A területen átvonuló vagy ideiglenesen ott állomásozó, szovjet katonák által elkövetett „zabrálások”, rablások is gyakoriak voltak. De a szovjet katonák a súlyos testi sértéstől, a nemi erőszaktól és a gyilkosságtól sem riadtak vissza - a legveszélyesebb településnek ebből a szempontból Horgos bizonyult. Mivel a horgosi Népőrség tagjai csak ritkán merészeltek fellépni a bűncselekményeket elkövető katonákkal szemben, a zentai városparancsnok szovjet katonai állomás létrehozását sürgette a településen.34 A bűncselekmények elkövetésében és a lakosság megfélemlítésében a jugoszláv alakulatok közül a XIII. Vajdasági Brigád Zentán állomásozó I. zászlóalja járt élen, jelentősen rontva ezzel a lakosság hangulatát. Stanko Radulovic városparancsnok a Szabadkai Térségparancsnoksághoz intézett j elentésében így nyilatkozik erről: „... Ezután írásbeli beadvánnyal is fordultam az I. zászlóalj parancsnokához, hogy a rablást és a lopást, valamint a lakosság terrorizálását akadályozza meg, de mindez eredménytelen maradt, és ahelyett, hogy a XIII. Vajdasági Rohambrigád I. zászlóaljának legénysége biztosítaná a rendet és a békét, azok tetteikkel és cselekedeteikkel rendbontást és ellenállást váltanak ki az eddig békésen [viselkedő] lakosságnál. Megjegyzem, hogy Zentán és a parancsnokságom alatt álló területen nem történt egyetlen incidens sem - mint lövöldözés vagy ehhez hasonló - a nem szláv lakosság részéről.” Valamint: „...Az a véleményem, hogy a zászlóaljat más helyen hasznosabban lehetne alkalmazni...”.35 A katonai közigazgatás bevezetésével a népfelszabadító bizottság keretében működő háborús bűnöket kivizsgáló és a háborús bűnösöket felkutató bizottságok munkája is intenzívebbé vált az egész térségben. Zenta esetében ekkor már kevesen vagy szinte senki sem tartózkodott a városban azok közül, akik a háború, illetve a magyar katonai vagy polgári közigazgatás idején elkövetett cselekmények miatt bűnösnek érezték magukat, ők még október 8-át megelőzően elmenekültek. Ezért a bizottság - a visszaemlékezések szerint - a városban 1941-1944 között megtartott rendezvényeken, ünnepségeken készült fényképekről azonosította be az egyes bűnösnek vélt személyeket, de letartóztatták azokat is, akiknél elrejtett fegyvereket találtak.36 32 TLZ F. 109 3. d., 259/1944 (lásd 29. sz. dokumentum). 33 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 110/1944 (lásd 12. sz. dokumentum). 34 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 213/1944 (lásd 19. sz. dokumentum), 4. d., ikt. sz. 314/1944 (lásd: 33. sz. dokumentum), ikt. sz. 335/1944 (lásd 35. sz. dokumentum), ikt. sz. 402/1944 (lásd: 36. sz. dokumentum), 7. d., ikt. sz. 1478/1944 (lásd 66. sz. dokumentum). 35 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 213/1944 (lásd 19. sz. dokumentum), ikt. sz. 335/1944 (lásd 35. sz. dokumentum), 36 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 57/1944 (lásd: 8. sz. dokumentum). Szloboda János: Zentán történt ’44-ben. Pomáz, 2005. 126., 161. (A továbbiakban Szloboda.) 12
