Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
II. Hagyomány és emlékezet
113 A katonaélet humora Tömörkény István novelláiban Tömörkény novelláinak közel egyharmada katonai témájú. Ennek a nagy számnak egyik oka az, hogy szívesen emlékezik vissza a „spanyolviaszk országban" eltöltött időre. A másik oka pedig az, hogy élete utolsó két éve az I. világháború idejére esik. Ebből az időből a legtöbb novellája, érthetően, a katonákkal foglalkozik. Tömörkénynek e novelláit nem lehet elválasztani a paraszti tárgyúaktól, mert szereplői ugyanazok a Szeged környéki parasztok. A háború kitörése sem választóvonal ezekben a novellákban. Szereplői ugyanazok az „öreg regruták", ugyanazok a „vén szentségek", „öreg csontok", mint a régebbi novellákban, csak most 25-30 évvel idősebbek. E novellákban igen sok a visszaemlékezés a Novibazárban eltöltött régi szép időkre. A katonanovellák humora sokrétű. Humoros helyzet alakul ki például a német vezényleti nyelv miatt. Az egyszerű tanyai emberből lett katona, azaz - ahogy akkor hívták - infanteriszt, nem tudott ezen a „vadkacsanyelven" beszélni. Legtöbbje nem is gondolta, hogy ezek német szavak, hanem azt hitte, magyarok, csak éppen ő nem ismeri őket. Ez Kútásó János szavaiból tűnik ki legjobban, amikor a Priepoljéba érkezett lengyel tüzéreket irányító vezényszavakat hallotta. Örömmel jegyezte meg. „Nézze mán káplár úr, hát még ezöknek az ebadta polyákoknak is magyarul komandéroz- nak". A katonák nem tudtak németül, a tisztek pedig nem beszéltek magyarul. Ez a kettősség adja meg a Parádé és A bakancstalp humorát. A mindkét novellában szereplő kapitány, Wolhinyaczky szónoklatait csak az érti meg, aki már hozzászokott a kapitány „javított és bővített magyar nyelvtanához". A humoros helyzet a kihallgatáson is bekövetkezik. A kapitány ismét magyarul beszél: „En mii sok iszkoláztatást megtétettem a téli hónapokba bele, és mégis vagyok az szamár!" Ezeket a szavakat a szabadságot kérő „önkéntes dögész" nem bírja ki nevetés nélkül. Hatnapi egyest kap. Amikor viszi a „vasat", egy barátja megkérdezi, miért került a fogdába. „Hát - mondja a medeciner beütött a nemzeti vívmány. Az öreg most kezdett el először magyar nyelven beszélni: hát mindjárt kijárt érte hat napi egyes". A katonahumor másik megjelenési formája a „regimentsprache". „Valóságos külön nyelv ez, amelyre külön lingvistákat küldhetné ki az akadémia", jegyzi meg erről a nyelvről Tömörkény. Az Egy vidám katonáról című novellában egész szótárra való humoros katonaszavakat állít össze Tömörkény. „így a kanál az - pipa, a pipa pedig - kanál; a szanitéc - dögész; a huszár - kocsis; a jáger - pék; a hornista - lovas pék; a regemencbanda csehei - új-spanyolok; a kapitány - öreg; a kadét - csirke; a hegyi üteg - kisbolond; a mezei ágyú - nagybolond; a várágyú - ménkű; a bosnyák - szamár; a szamár - muli; a hegyi train katona, aki a szamarat vezeti - dupla szamár." Ha valakit
