Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
54 kés és harcos könyveim fölött / a polcokon s fiókjaim lukán / lidércként imbolyg a házkutatás riadalma / és apró fényekkel tétovázik: / villanjon-é vagy várjon-e még?" Péter László Szeged irodalmi emlékhelyei című könyvéből tudjuk, hogy Radnóti második szegedi albérlete - amelyben egyetemi könyvtári olvasójegye szerint 1932 áprilisa és 1934 februárja között lakott - a Zrínyi utca 8. szám alatti földszintes épületben volt, egy kispolgári, iparos család házában. Téglalap alakú, hosszúkás szoba volt, amelyben mindig alkonyati félhomály honolt. Az egykoron a Zrínyi utca és az Eötvös utca sarkán álló házat 1961-ben lebontották, ma az Apáthy Kollégium áll a helyén. Barátja - a jeles néprajzkutató, később a koalíciós évekbeli (az egyházi iskolák 1948-as államosításával hírhedtté vált) vallás- és közoktatásügyi miniszter -, Ortutay Gyula visszaemlékezéséből tudjuk, hogy barátainak szokása volt az esti borozás után bekopogni az alvó költőhöz, akinek pontos és kiszámítható életvitelét ezzel megzavarták, „...földszintes ház ez még az árvíz előtti időkből. A kis szoba ablaka az utcára néz, s bizony mi elég sokszor visszaéltünk az alkalommal, hogy boros kedvünkben álmából fölzörgessük. Kedvetlen volt ilyenkor: korán kibontakozott benne a rend, a mérték és a tisztaság iránti igény."33 Ezután a költő rövid ideg a Bánomkert sor 7. szám alatti emeletes ház egyik hónapos szobájában lakott. Az épületben korábban a tulajdonosáról elnevezett „Angyal" nevezetű bordélyház működött. Amikor a nyilvánosházakat megszüntették, az egymás mellett cellaszerűen sorakozó szobákat átalakították bérszobákká. A belső elrendezés és a megmaradt hatalmas tükrös szalon minden látogató számára világossá tette, hogy korábban a házat - Ortutay szavaival - „reszketeg hetedik gimnazisták és kaján öregurak látogatták".34 Radnóti a negyedik - és kétségtelenül legjobb - albérleti szobáját a különc, világjáró Wolf Károly tiszti főorvos Bokor utca 2. számú házának magasföldszintjén bérelte szegedi egyetemi tartózkodásának utolsó két évében, 1934-35-ben. A házat - a szegedi (népi) építészeti hagyományokhoz egyáltalán nem illő - székely kapu díszítette. Az első emeleti szobát barátja és diáktársa, Tolnai Gábor lakta, aki később így emlékezett a költő szobájára:35 „Miklós kicsiny szobájában mindig rend honolt, akár egy patikában. Mint ahogy előbb és később is, legalább maga körül igyekezett rendet tartani, rendet teremteni: a fasizmus végső elaljasodása idején tragikus ellentmondásként a fenekestül felfordult világgal. Rend volt körülötte itt is, a Bokor utcai albérleti szobában, ahol jól érezte magát: szerette ezt a házat, az erdélyi építészetre emlékeztető konstrukcióját. Kedvelte a környék csendjét..." Ortutay Gyula - először a Hatvány Lajos által szerkesztett Beszélő házak című 1957-ben megjelent gyűjteményben - így írt a Bokor utcai albérletről: „Ez már szép szoba volt, mind a kettő, tágas. Jó bútorok a szobákban, s az ablakokból vidéki kisvárosi tájakra láthatni, a ház alatt húzódott a vasúti töltés, s mindegyre hallatszott a vonatok hars füttyszava: közel volt a nagyál33 Ortutay Gyula i. m. 192. 34 Ortutay Gyula i. m. 191. 35 TOLNAI Gábor: Örökség és örökösök. Bp., 1974.214.
