Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
42 roczkayt támogató helyi sajtó intenzíven cáfolt. A főispánnal élesen szembenálló Hód- Mező-Vásárhely nem foglalkozott a híresztelésekkel, mondván: „rendíthetetlen a bizalmunk a miniszterelnök úr bölcsességében, hogy tudni fogja, mikor vesse végét a városunkra és pártunkra reájuk szakadt súlyos megpróbáltatásoknak". Ugyanakkor világosan leszögezték, hogy békülésről Thoroczkayval szó sem lehet, lévén „a helybeli szabadelvű pártot és a város főispánját oly szakadék választja el, amelynek áthidalása elképzelhetlen és nem lehetséges".100 Mivel a miniszterelnöki bölcsesség csak nem akart ebben az ügyben megnyilatkozni, a lap végül a saját kezébe vette az események irányítását. 1901 májusában a Magyar Nemzet közölte, hogy a Vadnay Andor halálával megüresedett Csongrád megyei főispáni posztra a kabinet egyelőre nem nevez ki senkit, mivel azt a hamarosan szintén üresedésbe jövő vásárhelyi főispánsággal együtt töltik majd be.101 Pár nap múlva azonban már olyan hírek keringtek a városban, hogy Tho- roczkay nemhogy nem távozik, hanem még a Csongrád megyei főispáni posztot is ő látja majd el.102 így nem volt mit tenni, lépni kellett: 1901. július 7-én a Hód-Mező- Vásárhely hasábjain Garzó Imre Döntő levelek címmel közzétette Thoroczkay Viktor főispán két, id. Ammer Istvánnak Bécsbe írt magánlevelét, melyek tartalma egyértelmű volt. A levelekből kiderül, a főispán megígérte Ammernek, hogy a vásárhelyi villanyvilágítás kiépítésének kérdését úgy rendezi, hogy az üzlet Ammerék kezébe kerüljön, s rajtuk keresztül a közpénzek egy része a főispán magánzsebébe is vándoroljon. A nem sokkal beiktatása után, 1898. augusztus 17-én kelt első levélben Thoroczkay sajnálattal tudatja Ammerrel, hogy a világítás kiépítése eldőlt, a munkára a város a Ganz és Társa céggel kötött szerződést, holott „sajnálom, hogy a dolog így ütött ki, mert nekem van legtöbb károm benne, hisz ez oly biztos és szép üzlet volt, a milyen ritkán jön elő." Az idő rövidsége azonban nem tette lehetővé, hogy a főispán másképp alakítsa a dolgokat: mivel Ammerék két hónap alatt nem tudták előteremteni a szükséges összeget - Thoroczkay meg is rója őket: „körülbelül 2 milliós üzletet elpaczoltak, pedig 2 hónap alatt volt rá idő pénzt szerezni", a szerződést meg kellett kötni a Ganz és Társával. Szó esett a közös jövőről is: „A későbbi üzletekre nézve csak akkor tárgyalhatok, ha azok actuálisak lesznek, gyárak építésébe szívesen belemegyek valamint bankok létesítésébe is bármikor". A második, október 20-án kelt levélből kiderül, hogy Ammer a főispán hitelezője volt, és hogy a Thoroczkay által Vásárhelyen létesíteni szándékozott cukorgyár ötlete103 sem csupán a helyi ipar fellendítését célozta, hanem egyúttal komoly üzletet jelentett volna Ammerék üzleti körének is. A kézzel írt két levél mellett további három küldeményt ismertetett Garzó tartalmilag, valamint utalt még két újabb, szintén a birtokában lévő levélre is.104 A Szegedi Híradóban a főispán hamisnak nevezte a Garzó Imre által közzétett leveleket, egyúttal megbízta Baksa Lajos ügyvédet, hogy a kellő in100 HMV 1901. máj. 2.; W 1901. ápr. 28., máj. 5.; VH 1901. ápr. 25., máj. 5. 101 HMV 1901. máj. 16.; W 1901. máj. 16. 102 HMV 1901. máj. 19.; VV 1901. máj. 19. 103 CSML HL F isp. ir. I. 144/1899. 104 HMV 1901. júl. 7.
