Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
39 Egyesület elnöki székében, hiszen a századforduló időszaka nagy közgazdasági problémákat vetett fel világszerte, így Hódmezővásárhelyen is e kérdések kerültek - nyilván a város életében meghatározó mezőgazdaságon keresztül - előtérbe. A nagy kérdések megoldása helyett azonban az elnökké választott főispán egy jelentéktelen személyi kérdésben olyan erőteljesen tolta előtérbe saját álláspontját, hogy az majdnem az egyesület szakadásához, ehelyett végül a főispán elnöki posztról történt lemondásához vezetett.91 A Hód-Mező-Vásárhely cikke kivívta egyrészt az ellenzék kritikáját, másrészt szinte pártszakadáshoz vezetett a vásárhelyi szabadelvű szervezeten belül, ahol ettől kezdve egyre élesebben állt szemben egymással a főispán személyét és tevékenységét védő kör az azzal szemben kritikát megfogalmazókkal. A párt helyi tiszteletbeli elnöke, Garzó Imre rögtön felismerte ezt a veszélyt, és egy héttel az ominózus vezércikk után szót kért a lap címoldalán, Suum cuique92 című többrészes írása első fejezetével. Ebben az általánosságok helyett Garzó a „jellemző és döntő tényeknek tüzetes egybeállítása" révén kívánta konkretizálni, egyértelművé tenni a kialakult helyzetet. A helyi közéletben meghatározó elméleti tekintélyként még ellenfelei által is tisztelt szerző Thoroczkay legfőbb hibájaként azt rótta fel, hogy ajtóstól rontott a házba: „alig lépett be, még körül sem nézhetett, már oly rendeleteket bocsátott ki, a melyek méltán közmegbotránkozást okoztak, s a melyeket rögtön vagy visszavonni, vagy módosítani kellett". Garzó szerint világos, hogy ezekre a hibákra a helyi ellenzék hatalmas rohammal támadt a közgyűlésben, ám még a reflexből a főispánt védeni kezdő szabadelvűeket is megdöbbentette Thoroczkay ekkor tanúsított, „végtelenül lehangoló", tapintatlan, ízléstelen viselkedése (a helyi sajtóval kapcsolatos intézkedései ellen interpelláló Bibó Lajost lenézően „néptanítóságból is kimaradt egyénnek" nevezte).93 Ilyen előzmények után jött Garzó szerint a java: a főispáni lakás átalakításának botrányos folyamata. Úgy kezdődött, hogy e munkákra jóváhagyott a közgyűlés 1500 Ft-os költséget. Nem telt el fél év, és már 2000 Ft-nyi többletköltség utólagos jóváhagyásáról kellett tárgyalniuk. A helyi szabadelvű párt vezetősége azonban még ekkor sem kutatta, hogy mennyire jogosak vagy sem a főispán e követelései, mennyire szabályosak vagy sem a városi tanács lépései. Ha megtagadják a pluszköltségek fedezését, nagy bonyodalmakat okozhattak volna, hiszen ezek már megkezdett munkák utólagos elszámolásai voltak. Thoroczkay a tanács asszisztálásával rendre kész helyzet elé állította, s így sakkban tartotta a törvényhatósági bizottságot. Nem akartak az alig fél éve Vásárhelyen lévő új főispánnal szembeszállni; az 1898. decemberi közgyűlés szabadelvű támogatással elfogadta a többletköltségeket. A főispáni önkénynek azonban már semmi sem szabott határt, Thoroczkay követelni kezdte a helyi szabadelvű vezetőktől, hogy nyíltan támogassák egyre vadabb elképzeléseit. Ha valaki ellentmondott akár a közigazgatási bizottság, akár annak fegyelmi választmánya 91 HMV 1900. aug. 15. 92 Latin kifejezés, teljes alakjában: suum cuique tribuere, ami magyarul: kinek-kinek a magáét. 93 HMV 1900. aug. 23.; W 1898. aug. 20.
