Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
29 Főispáni rendeletéi mellett új alapokra helyezte az egyre kiterjedtebb vásárhelyi hálózattal rendelkező állami oktatásügy ellenőrzését is. Az állami tanintézeteket személyesen felügyelte, a tanfelügyelő kíséretében megtekintette épületeiket bel- és külterületen éppúgy, mint az azokban folyó nevelést.43 Az iskolákkal együtt a főispán megtekintette a városi szeretetházat is, ahol megdöbbentő dolgokat tapasztalt, majd közölte a polgármesterrel, hogy gondoskodni kell a különböző korú ápoltak elkülönítéséről, élelmezésük javításáról, szeretetházi segédtanítói állás rendszeresítéséről.44 A főispán bevezette a városi hivatalok ad hoc megvizsgálását is, így pl. 1898 decemberében a mértékhitelesítőkét, ahol mind a hivatal vezetésében, mind pénzkezelésében hiányosságokat észlelt, így elrendelte a mértékhitelesítő és az ellenőr elleni fegyelmi vizsgálatokat.45 Politika a közgyűlésben Főispánként Thoroczkay Viktor járt a legmesszebbről, a fővárosból Hódmezővásárhelyre, ennek ellenére az önálló vásárhelyi főispáni kinevezésének megfelelt abban az értelemben, hogy a közgyűlések közel 80 %-át személyesen vezette, és ez arány leginkább a különösen botrányosan sikerült, leváltásához vezető 1901. évben romlott le, amikor már csupán az ülések felén jelent meg. Ez az aktív jelenlét is nóvumnak számított Kállay Albert után a városban. A közgyűléseket az egyéb fellépésein is tőle megszokott szigorú racionalitással vezette az új főispán: a tárgysorozatot igyekezett gyorsan, vég nélküli viták mellőzésével befejezni. Thoroczkay idején az egy- és kétnapos közgyűlések dívtak, ritkán nyúlt háromnaposra az ülés. Mindez még úgy is igaz, hogy a vásárhelyi törvényhatóság leghosszabb, hét napig tartó közgyűlése is Thoroczkay főispáni korszakára esett, ez azonban vis maiornak számított: 1899. október 4-5-én, 7-én, 9-11-én és 13-án tárgyalták ugyanis a már korábban esedékessé vált szervezeti szabály- rendelet végleges formába öntését a bizottsági tagok. Az új főispán székfoglalójában külön kitért a politika és a közigazgatás szétválasztásának szükségességére, és bár saját hovatartozását világosan leszögezte, lényegesnek tartotta a napi politika távoltartását a városi közgyűlési tárgyalásoktól. A helyi közvélemény éppen ezen az alapon nehezményezte, hogy Kovács János törvényhatósági bizottsági tag 1898. november 9-én tett indítványában bizalmi szavazást kért Hódmezővásárhely közgyűlésétől a kormány iránt, a képviselőházi obstrukció megfékezése kapcsán. A Vásárhelyi Napló vezércikke szerint ezzel a lépéssel Kovács és társai gyakorlatilag a főispán programját tagadták meg.46 A közgyűlésen 20 bizottsági tag kérelme alapján a főispán név szerinti szavazást rendelt el, s Hódmezővásárhely törvényhatósága szűk 29 fős szavazattöbbséggel (91:62) bizalmat szavazott Bánffy Dezső kormányának, amiben komoly szerepe volt annak is, hogy a közgyűlésen szavazati joggal bíró 22 városi tisztviselőt a főispán kötelezte a 43 HMV 1898. okt. 13.; VNó 1898. okt. 12.; W 1898. okt. 13. 44 VNó 1898. okt. 27., 1899. febr. 25. 45 HMV 1898. dec. 18. 46 VNó 1898. nov. 6.
