Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
IV. Honismereti események megyénkben
152 Építészettörténeti dokumentumkiállítás Szentesen 100 éves a Városháza Ha a szentesi városháza szóba kerül, érthető módon mindenki a ma is álló középületre gondol, nem számolva azzal, hogy a történelem folyamán számos épületet neveztek városházának, különböző jelzőkkel ellátva, így volt: óvárosháza, újvárosháza, kisvárosháza, nagyvárosháza, régi városháza, a kurcai városháza... stb. Ezek eltérő helyeken voltak, topográfiai beazonosításuk nem könnyű feladat. Hosszú és tekervényes út vezetett a mai városháza megvalósulásához, amelynek napjainkban ünnepeljük 100 éves évfordulóját - olvashatjuk a városi hetilap hasábján Labádi Lajos cikkét, mely elővezeti a Városháza történeti kiállítás megnyitója előtt a múltat. 2012. június 1-jén nyílt építészettörténeti dokumentum kiállítás a Tokácsli Galériában a Városháza 100 éves centenáriuma alkalmából. A régészeti leletek tanúsága szerint az egykori halászfaluban az első lakott helyek a Kurca-part magasabb fekvésű részeinél voltak, a régi sóház (ma Gyógyfürdő) környékén. A XVIII. század elejétől alakultak ki az első házsorok (utcák), szintén a Kurca- partján, azzal párhuzamosan. 1731-ben már négy házsorról tudunk: a mai Tóth József, Kiss Bálint, Ady Endre és Horváth Mihály utcák környékén. A négy házsorhoz 330 ház tartozott. A város központi része, s ezáltal főtere, piactere eredetileg a mai Tóth József utca (régen Kurcaparti u.) és Hajdú Lajos utca (régen Iskola u.) kereszteződése körül lehetett. Itt volt az egykori városháza, a városi sütőház és több uradalmi épület is. 1747- ben ezek szomszédságában épült fel a református templom, a református fiúiskola helyét pedig a városháza udvarán jelölték ki. E korai városházáról csak annyit tudunk, hogy 1700 körül épült, az 1760. évi tűzvészkor leégett, 1774-ben kirabolták, az adóbevételeket ismeretlen tettesek elvitték. A református eklézsia históriája feljegyezte, hogy a városházán egy 10-12 személyre terített asztal állt állandóan. Ennek az volt a célja, hogy a „város dolgaiban munkálkodó fizetéstelen esküdtek, ha szolgálatukat egész napra igénybe vette a város, legalább ne otthon legyenek kénytelenek ebédelni, s azok, akik a városon keresztül utaznak, megvendégelhetek legyenek. Ősi szokás volt ez, amely csak a XVIII. század hetvenes éveiben ment ki a divatból." A teljesen lepusztult régi városháza a század végére alkalmatlanná vált a hivatalok befogadására. 1792-ben egy új városházát építettek a piactér (ma Kossuth tér) közepére, amelyet 1873-ban bontottak el. (Ezt nevezték óvárosházának.) Már 1834-ben tervezték a városháza kibővítését, de pénz hiányában nem valósult meg. Az 1836/37. évi örökváltság után a város átvette a volt uradalmi épületeket, s némi felújítás után ezekbe helyezte el hivatalai egy részét (a mai Erzsébet tér területén).
