Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
IV. Honismereti események megyénkben
150 Arad szép emlékünk marad Szegedi vagyok, Aradon születtem, illetve aradi vagyok, és Szegeden élek. Mikor szegedieknek szervezek aradi kirándulást, kétszeresen is izgulok. Vajon hogy fogják érezni magukat szegedi barátaim a szülővárosomban, illetve miként fogadják aradi barátaim a szegedi kirándulókat. 2012. május 19-én, szombaton reggel, a felkelő nap sugarai alatt gyülekeztünk a Mars téren várakozó busz előtt. Első úti célunk Pécska, ahol már várt ránk Nagy István. Bevezetett minket a katolikus templom udvarára, ahol megtekinthettük gróf Klebelsberg Kunó emléktábláját, majd mellszobrát, és megkoszorúztuk Kálmány Lajos emléktábláját. Életének, munkásságának és Pécskán történt születésének körülményeiről hallhattunk érdekes információkat. Végül megkoszorúztuk a szobrot, és benézhettünk a templom belsejébe is. Utunkat Arad felé folytattuk, várt ránk újabb segítőnk és egyben idegenvezetőnk: Nőtáros Lajos, aki egy pipaccsal a zakója gomblyukában jelezte a helyzet ünnepélyes hangulatát. Egyenesen a világosi várhoz tartottunk. A több mint 20 km-es enyhén kátyús út alatt Lajosnak köszönhetően felelevenítettük történelmi, irodalmi, helyrajzi tudásunkat, ami e helyhez és az itteni eseményekhez kapcsolódhat. A kanyargó útról már messziről megpillantottuk a vár romjait. Akinek szándéka lett volna a „hegy" megost- romlása, most azon a véleményen volt, hogy elég lesz csak lentről megcsodálni a tájat. Annál is inkább, mert az emelkedő tövében egy szép park közepében helyezkedik el a Bohus-kastély, ahol elidőzhettünk. Ritka a látogató a múzeumnak berendezett épületben, nagy örömmel fogadtak minket. Két nyelven hallgattuk a tájékoztatót: románul és magyarul. Megtudtuk: itt volt („de most épp Budapestre vitték kiállításra") az asztal, amelynek lapján aláírták a fegyverletételi szerződést. Ismerkedtünk loan Slavicicsal, a híres román íróval, aki itt született Világoson, és kétszer is ült: egyszer román börtönben magyarsága miatt, egyszer magyar börtönben románsága miatt. Körbesétáltuk az árnyas fák övezte parkot, majd Bohusné Szőgyény Antónia szobra előtt elmerengtünk azon, mennyit tett a maga idejében az itt élőkért: német-magyar vegyes tannyelvű, katolikus iskolát alapított, segélyakciót vezetett, és a börtönökbe zárt rabokat látogatta. A hegyek lába alatt kanyargó úton haladtunk Ménes felé. A híres kadarkatermő vidéken, Bállá Géza pincészetének udvarán hangulatosan megterített asztalok vártak minket zsíros kenyérrel és egy nem szokványos borkóstolóval. Házigazdáink, Bálint Zoltán és Bálint Enikő persze tudták, hogy még hátra van néhány fontos úti cél, ezért vigyáztak, nehogy túlságosan „elfáradjunk" a nemes nedűk kortyolgatása közben. Mivel nem ihattunk eleget, csomagolva vittük magunkkal a kadarkát és társait. A bor szent ital. Ezután csak egy zarándokhely következhet.
