Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Rónay Lajos főispánsága (1881–1886)
megadása iránt fordult a városhoz. A közgyűlés felháborodottan utasította vissza a kérelmet...266 A második törvényhatósági törvény A hódmezővásárhelyi sajtó már 1885 novemberétől rendszeresen taglalta a képviselőházi vita alatt álló új törvényhatósági törvényjavaslatot, a későbbi 1886. évi XXI. te.258 259 rendelkezéseit. A főispánokról az új törvény IV. fejezete szólt. A törvény jelentősen kiterjesztette a főispánok jogkörét,260 különösen az ellenőrző funkciót helyezte előtérbe. Most már a városokban is évente kétszer számonkérő széket kellett tartaniuk, általános számonkérést kellett foganatosítaniuk. A számonkérő szék tagjai városokban: elnökként a főispán, mellette a polgármester, főjegyző, tiszti ügyész, a tanácsnokok, valamint a közgyűlés által e célra évente választott két tag. A számonkérő szék jegyzőkönyvének másolatát, a tisztviselők tevékenységi kimutatását, a tapasztalataikról és rendelkezéseikről szóló jelentést közvetlenül a belügyminiszterhez küldték meg. A főispán az illetékes miniszter felhívására vagy saját hatáskörében a polgármesterhez, és általa a törvényhatósági közegekhez rendeleteket bocsáthatott ki, tőlük közvetlenül jelentést kívánhatott. A főispánnak az állami közigazgatás területén is megnövekedtek a jogai. A törvénykezési szervek kivételével a törvényhatóság területén működő valamennyi állami közeg eljárásáról jelentést tehetett az illetékes miniszterhez, az állami közigazgatási állások betöltésénél, előléptetéseknél joga volt személyi javaslatokat tenni.261 Módosította a törvény a főispánok jogkörét a tiszti kinevezéseknél is. Eddig a levéltárnokot, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait nevezhette ki élethossziglan, most bővült e kör: hasonló jogosultságai lettek a törvényhatósági főorvos, a rendőrkapitány, a számvevők, az árvaszéki nyilvántartók és könyvvezetők, a kerületi orvosok, a közigazgatási gyakornokok és az állatorvosok vonatkozásában. A segéd- és kezelőszemélyzet kinevezésének jogát azonban csak a vármegyék esetében hagyták meg a főispánnak, törvényhatósági jogú városokban e posztokra a közgyűlés választhatott élethossziglan. A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. te. értelmében pedig immár a főispán nevezhetett ki olyan műszaki közegeket is (főmérnök, almérnök, útibiztosok), akiket addig az általános tisztújítás keretében a törvényhatóságok közgyűlései választhattak meg. A törvény értelmében a belügyminiszter „a szükséghez képest” a főispánok mellé főispáni titkári állásokat rendszeresíthetett, ami eleinte inkább a várme258 MNL CSML HL Közgy. jkv. 151/1897.(04. 15.) 259 Sarlós Béla: i. m. 154-165. 260 Uo. 154-156. 261 Kruzslicz István Gábor: Hódmezővásárhely Törvényhatósági Jogú Város főispánjai, 1873 1950. In: Hmv. tört. aim. 157. 63
