Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Rónay Lajos főispánsága (1881–1886)
főispáni szavazat, amely Szikszayra esett, ugyanakkor Rónay tb. tanácsnoknak nevezte ki a vesztes Draskovicsot.24" Adóhivatali visszaélések Ábrái polgármester botrányát még lehetett akként kommentálni, hogy az egy tisztviselő megtévedése volt csupán, s ebből nem lehet a korrupció kapcsán általánosító megállapításokat tenni a hódmezővásárhelyi tisztikarra. Ráadásul a polgármester ügyes sakkhúzásaival elérte, hogy a bizonyítási szakasz félbemaradjon, és még évekkel, évtizedekkel később is úgy lehessen visszaemlékezni ügyére, hogy az valójában egy politikai indíttatású rágalomhadjárat volt csupán. Ellenben ami 1885 tavaszán robbant ki, azt már semmiképp sem lehetett bagatellizálni. A történet egy halálesettel vette kezdetét: április 18-án 50 éves korában, az 1881-es pusztai vízbajok felmérése során szerzett gégebajában elhunyt Adamovics Sándor városi adóigazgató. A helyi lapok talán még a szokásosnál is megrendültebb hangú nekrológokkal búcsúztatták a „vezért”, akiénél „az adóügyeket soha tapintatosabb kezek nem vezették még”,240 241 „városunk egyik leghívebb, legbecsületesebb, szakában legképzettebb, leghumánusabb tisztviselőjét”.242 A közgyűlés a főispán indítványára jegyzőkönyvben örökítette meg az elhunyt adóigazgató érdemeit.24’ A megszokott rend szerint pályáztatás alá került a megüresedett állás, egyúttal megkezdődött egy bizottság által a hivatalos iratok átvizsgálása, valamint a hivatal átadása Kis János birtoknyilvántartónak, akit a főispán ideiglenesen megbízott az elhunyt adóigazgató helyettesítésével. Amit találtak, arról már május elején „általános izgatottságot” okozó hírek terjedtek városszerte.244 A városi tanács részéről kiküldött, Kmetykó József főjegyző, ügyosztályi elnök vezette bizottság ugyanis „oly szomorú dolgokat tapasztalt”, melyek alapján több tisztviselő ellen azonnal fegyelmi eljárást kellett kezdeményeznie. Az elhunyt adóigazgató lezárt fiókjában olyan jegyzékeket találtak az adókönyvek mellett, amelyek visszaélés gyanújára adtak okot. Amikor ezeket az adókönyveket összevetették a főkönyvvel, adatok tömkelegé bizonyította, hogy az adókivető hivatal hosszú évek óta rendszeres csalást követett el. A vizsgálattal egyidejűleg az ún. „48-as párt” névtelen feljelentése alapján Kokovai Imre fogyasztási adókezelő ellen is meg kellett indítani a fegyelmi vizsgálatot. A feljelentés megalapozottnak bizonyult, a Szikszay Dénes tanácsnok kirendelésével sürgősen elrendelt vizsgálat a fogyasztási adóhivatalnál is a pénztári naplók és főkönyvek „helytelen vezetését”, hivatali visszaéléseket tárt fel, a vizsgálat végeztével 240 MNL CSML HL Közgy. jkv. 7/1885. (01. 13.); HMV 1885. jan. 25. 241 VK 1885. ápr. 19. 242 W 1885. ápr. 23. 243 MNL CSML HL Közgy. jkv. 134/1885. (05. 01.) 244 MNL CSML HL Főisp. ir. 41/1885.; HMV 1885. máj. 10. 60
