Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)
András János és több más képviselő; több mint 30 fő) március 17-én személyesen vitte Szegedre a leköszönt főispánhoz.197 Dáni házánál először Ábrái emelkedett szólásra, méltatta a főispánt mint bölcs tanácsadót, lírai gondolatokkal ecsetelte a város távozása felett érzett fájdalmát. Hosszabb válaszában Dáni kiemelte közpályán való működését, az általa követett vezérelveket, hangsúlyozta politikai álláspontját, s biztosította a küldöttséget arról, hogy ezt követően sem fog tétlenkedni, sőt: a jövőben minden erejét és tehetségét annak szenteli majd, hogy függetlenül és meggyőződése szerint, szabadon szolgálhassa a közügyet. Vásárhely főkormányzójának lenni számára öröm volt, mert a legfontosabb, létérdekü kérdésekben minden párt támogatta őt. A legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a város tisztikaráról, a most neki átnyújtott becses emlékiratot drága ereklyeként őrzi, kincs gyanánt hagyományozza majd utódaira. Ezt követően a vásárhelyi egyházak képviselői búcsúztak a főispántól, majd elköszönt tőle az Iparegylet is.198 Teljesen végül tényleg nem vonult vissza a közügyektől, főispáni lemondása után röviddel, 1880. március 29-én a szegedi Gazdasági Egyesület elnöke lett.199 200 Hamarosan azonban Dáni halálhíre szomorította el a vásárhelyieket: Szegeden hunyt el 1883. február 19-én. Hódmezővásárhelyen éppen közgyűlés zajlott, amikor kézbesítették a táviratot Ábrái polgármesternek. A törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvben emlékezett meg első főispánjáról, vásárhelyi küldöttség ment kondoleálni a gyászoló családhoz a polgármester vezetésével, s képviselte a várost a február 21-ei temetésen (mivel olyan sok tisztviselő és törvényhatósági bizottsági tag utazott át a szertartásra, az aznapra tervezett vásárhelyi közgyűlést meg sem tartották).“"" Nekrológjában a Hód-Mező-Vásárhely főispáni tevékenységét új szemszögből értékelte: „Nálunk a legnehezebb időkben foglalta el főispáni székét. Akkor virágzott az ámítok burjánja legjavában. Rendkívüli erőfeszítéssel igyekezett városunkat a süllyedéstől megmenteni. 7 évig volt főispánunk, s csak a 7-ik évben sikerült neki a helyzetet valamivel türhetőbbé tenni. Illetőleg, akkor vette alakulását az az új párt, a mely ma mint városi párt meglehetősen megtisztította a városháza tájékát a lelkiismeretlen haszonlesőktől. [...] Mi okozhatta, hogy a kormány bizodalmát elveszítette, mi azt nem tudjuk. Mondják, hogy azért, mert a szélső-baloldaliak iránt nem volt eléggé kemény.”201 Dáni lemondásának megható pillanatai közepette a március 9-ei közgyűlésen Draskóczy Lajos törvényhatósági bizottsági tag már a jövőt vette számba: indítványozta, intézzenek feliratot a belügyminisztériumhoz azért, hogy - „mivel 197 MNL CSML HL Közgy. jkv. 159/1880. (03. 09.); VK 1880. márc. 14., márc. 21. 198 VK 1880. márc. 21. 199 Kruzslicz István Gábor: Dáni Ferenc. In: Hrav. tört. aim. 162. 200 MNL CSML HL Közgy. jkv. 73/1883. (02. 20.), 111/1883. (02. 22.); VK 1883. febr. 25.; VV 1883. febr. 22.; HMV 1883. 03. 04. 201 HMV 1883. febr. 25. 51
