Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)
ellenőrzi. A közigazgatási bizottság minden félévben tüzetes jelentést köteles tenni a miniszterelnöknek a helyi közigazgatás összes ágáról, a törvények hiányosságairól, a felmerült problémákról, az elintézett fegyelmi és fellebbezési ügyekről. E rendszeres jelentéseken kívül az egyes szakminisztereknek annyiszor tesz konkrét vagy általános jelentést, ahányszor csak szükséges. A főispán mindkét esetben külön jelentést köteles tenni arról, hogy a beszámolókban foglaltakkal egyetért-e vagy sem. A törvényhatóság irányában a közgyűlés által a közigazgatási bizottsághoz tartozó ügyekre vonatkozó szabályrendeletek és határozatok végrehajtását a bizottság intézi és ellenőrzi, a féléves jelentéseit pedig a közgyűlés felé is köteles beterjeszteni. A törvényt komoly aggályok kísérték országszerte. Egyesek a közigazgatás államosítását látták benne „ősi kormányzatukat” féltve, mások attól tartottak, hogy az egyébként is meglévő közönyösséget fokozza csak ez az intézkedés: a városi ügyeknek a helyi közönség köréből elvont vezetése néhány befolyásosabb személyből álló klikk kezeibe kerül majd általa. A kormánypárti lap cinikusan jegyezte meg, hogy ez Hódmezővásárhelyen nem jelent majd komoly problémát, hiszen eddig is javarészt a közöny volt a jellemző a városigazgatás irányában. Sőt, éppen a közönyből fakadó hiányosságokat szünteti majd meg az új bizottság, lévén „erélyes vezetés mellett lesznek erélyes kezek”. Tagadhatatlan, hogy a „teljes jogkörű magyar nemzeti önkormányzatból” tetemes darabot elvesz a köz- igazgatási bizottság, de ezáltal nem szűnik meg a törvényhatósági rendszer és az önkormányzati szabadság. A lap angol, francia és porosz példákat hozott, ahol hasonló intézmények már évtizedek óta léteznek és működnek.137 A törvény 1876. október 2-án lépett életbe, ezért már szeptemberben meg kellett választani a közigazgatási bizottság tagjait. Hódmezővásárhelyen szeptember 26-án e célból rendkívüli közgyűlést tartottak, melynek nyitányaként Dáni főispán tartott hosszabb beszédet az új helyzet kapcsán. A magyar nemzet egyik jellemvonásaként említette, hogy az alkotmányos államformához, hagyományos közigazgatási formáihoz hűen, szinte a féltékenységig ragaszkodik. Azonban a nemzetben megvan az értelem is, hogy a haladó kor kívánalmainak meg kell felelnie, versenyképessé kell válnia a világ műveltebb államainak köz- igazgatási fejlettségével. A törvény előnyeként kiemelte, hogy a helyi közigazgatás a jövőben pontosabb, gyorsabb és egyöntetűbb, ellenőrzése pedig köny- nyebb és helyesebb, a fegyelmi eljárások szigorúbbak és korrektebbek lesznek; ráadásul a helyi igazgatás hatásköre a bizottság révén szélesedik, olyan állami közigazgatási ágakra terjedhet majd ki, melyekre eddig nem. A bizottságban minden szakirány képviselteti majd magát egy-egy szaktekintélye által. Kitért az egyik leginkább vitatott pontra, amely szerint a bizottságba küldendő 6 államilag kinevezett, valamint 5 választott, de kézben tartható törvény- hatósági tisztviselő egyfős többséget jelent majd a közgyűlés által küldött 10 taggal szemben, ami az állami érdek túlsúlyát garantálja majd. Ezt a felvetést HMV 1876. szept. 17. 42
