Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)
meg, hogy „mióta az év elején a kormány felmentette kecskeméti föispáni funkciója alól, s bölcs elöljárói vezetésére a két szomszédvár közügyéit bízták, örömmel regisztrálhatjuk mindenütt a szembetűnő haladást, előremenetelt”.132 Az kétségtelen, hogy miközben a három város föispáni teendőinek ellátása közepette Dáni a vásárhelyi közgyűlések felén sem tudott részt venni, kecskeméti felmentése és a föispáni sorsát végleg eldöntő tragédia közötti időszakban jóval gyakrabban látott vendég volt: 1875 és 1878 között a közgyűlések 80-90%-án jelen volt, alig két-három ülésről hiányzott csak évente. A közigazgatási bizottság felállítása Szükség is volt a főispán aktívabb jelenlétére, hiszen az 1876. évi VI. te. a közigazgatási bizottságok bevezetéséről újabb terheket rótt a törvényhatóságokra és azok irányítóira egyaránt.1” A törvény értelmében az újonnan létrehozott bizottságban (afféle kis törvényhatósági minisztériumban; ahogy a 20. század végének történészei megfogalmazták: a közgyűlés volt helyben a parlament, akkor a közigazgatási bizottság volt a kormány134) koncentrálták az egyes igazgatási ágak helyi vezetőit. Tagjai a városokban a főispán (a közigazgatási bizottság elnöke), a tisztikarból a polgármester, a főjegyző, a tiszti ügyész, az árvaszéki elnök, valamint a főorvos, a törvényhatósági bizottság két évre választott 10 tagja (a választott tagok fele minden év végével kilép, helyükre újból választást kell tartani), emellett pedig állami hivatalnokok, az államigazgatás ún. kihelyezett szakigazgatási szerveinek vezetői: a kir. adó felügyelő, a kir. államépítészeti hivatal vezetője, a tanfelügyelő, a kir. ügyész, valamint a posta és távírdái kerület igazgatója. Különösen ez utóbbi, az illető szakminiszterek által név szerint kijelölt állami alkalmazottak jelenléte váltott ki heves ellenállást a törvényhatóságokból, többek közt Hódmezővásárhely is tiltakozott az önkormányzat államosításának kísérlete, autonómiájának - a közigazgatás korszerűsítése címén végrehajtott - szűkítése miatt. Az ellenzők úgy vélték, hogy e vegyes közigazgatási intézmény nem a törvényhatóság új szerve, hanem - az elnöklő főispán és a bizottságban résztvevő állami hivatalnokok útján - valójában az állam, a kormány eszközévé, ezáltal az önkormányzat csorbítójává válik majd.135 A közigazgatási bizottság a törvényhatóság területén ellátta az egész köz- igazgatás felügyeletét és ellenőrzését. Hatáskörébe a koordináció mellett az adóügyek jelentős része, a közlekedési, építészeti, gyámsági, gondnoksági ügyek, a tanfelügyelet, a postafelügyelet, az egészségügy és a közrendészet felügyelete tartozott. A kormányhoz való viszony tekintetében a közigazgatási bizottság 132 HMV 1875. aug. 15. 133 Sarlós Béla: i. m. 117-144. 134 Gergely Jenő-Izsák Lajos: A huszadik század története. (Magyar Századok) Budapest, 2000. 122. 135 Csorba László: i. m. 209. 40
