Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)

az esedékes adók szigorú és pontos beszedésére, valamint a város jövedelmi forrásai növelési lehetőségeinek keresésére.1"11

Nehezen indult a pénztári, árvatári, kórházi és egyéb törvényhatósági számadások szabályosságát vizsgálni hivatott, az 1874. április 10-ei közgyűlésen Konstantin György elnöklete mellett további négy tag részvételével felállított120 121 számbíráló (más nevén: döntvényezési) bizottság működése is. Fél év múlva ugyanis a főispán arról tájékoztatta a közgyűlést, hogy az előző évi számadásokat átadták ugyan felülvizsgálatra a bizottságnak, de az eddig nem teljesítette feladatát, holott lassan egy újabb év telik el, amelynek ismét ellenőrizni kellene a számadásait. A közgyűlés a főispán indítványára felhívta a döntvényezési bizottságot, hogy a hozzá beterjesztett számadásokat 30 napon belül vizsgálja át, és jelentését tegye meg.1““ A helyzet nem javult, Pokomándy polgármester az 1875. júliusi jelentése kiegészítéseként külön szólt a döntvényezési bizottság ún. „működési lazaságáról”. Miközben a két éve felállított számbíráló szék rendre kiadja komoly számadásait, ezek átvizsgálását a bizottság többszöri sürgetésre sem végzi el, még csak nem is indokolja elmaradását. A főispán ehhez annyit tett hozzá, hogy a szóban forgó számadásokat időközben a döntvényezési bizottság helyett a számvevői hivatal átvizsgálta, miközben a bizottságot többször is sikertelenül sürgették feladata ellátására. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy e bizottság tagjai nem fizetett hivatalnokok, így csupán erkölcsileg kötelezhetőek munkájuk elvégzésére, ami a jövőben nem járható út, bár a közgyűlés határozatában végül a status quo fenntartására, a döntvényezési bizottság elnökének további sürgetésére szavazott.123

A főispán komoly hangsúlyt fektetett egyébként is a köz- és magánügyek teljes szétválasztására. Az 1875. szeptember 28-ai közgyűlésen vita támadt a jogügyi szakosztály indítványa felett, amely szerint a városi tiszti ügyészeket el kellene tiltani a magánügyvédi működéstől. Pokomándy polgármester ez ellen érvelt, mondván a magánpraxis gyakorlása a tiszti ügyészekre bízott hivatalos ügyek ellátása tekintetében semmiféle hátrányt sem jelent. Dáni főispán ellenben határozottan kiállt az eltiltás mellett, lévén a szervezeti szabályzatban ugyan nem szerepel az efféle tiltás, de az a dolog természetéből fakad. A főispán nem találta összeegyeztethetőnek azt, hogy egy tisztviselő magánügyekkel is foglalkozzon, hiszen kötelessége minden nap 8 és 12, valamint 15 és 18 óra között ott lenni a hivatalában. Az pedig különösen szerencsétlennek bizonyulhat a tisztikar más, ilyen lehetőségekkel nem rendelkező tagjai előtt, ha azt látják, hogy egyes tisztviselők hivatali szobájukban, hivatalos óráik alatt magánügyeiket tárgyalják, miközben fizetésüket nem ezért veszik fel. Dáni leszögezte: neki eddig tudomása sem volt arról, hogy ilyesmi itt előfordul, s ha egy tisztviselő erre a pályára adta

120 MNL CSML HL Közgy. jkv. 351/1874.(07. 14.), 414/1874. (08. ll.);HMV 1874. júl. 19.

121 MNL CSML HL Közgy. jkv. 260/1874.(04. 10.); VK 1874. ápr. 19.

122 MNL CSML HL Közgy. jkv. 540/1874. (11.10.)

123 Uo. 314/1875.(08. 13.)

38