Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)
város közjavát igyekeznek előmozdítani. Fokozza munkakedvüket, kitartásukat és áldozatkészségüket az a tudat, hogy működésükkel a város előrehaladását segítik elő, anyagi és szellemi tőkéjét növelik majd, melynek gyümölcsét gyermekeik és unokáik élvezhetik a jövőben. Az éppen aktuális gazdasági világválság közepette a főispán kitért a város pénzügyi helyzetére is, ami szerinte nem zilált ugyan, de adósság terheli, így elengedhetetlen a takarékosság és a helyes irány gondos megtartása, azonban a takarékos gazdálkodást sem szabad túlzásba vinni. Dáni rámutatott azon hiányosságokra, amelyeket egy önálló törvényhatóság nem görgethet sokáig maga előtt: a kórház kezdetleges állapotára, az elaggott vagyontalanok és munkaképtelenek ápoldájának, valamint az árvaháznak a hiányára. Kötelessége a városnak a közigazgatás pontos, lelkiismeretes és szeplőtlen vitele, mellette a tanügy és az ipar fejlesztése. Mivel a törvényhatóságban is pártok képviseltetik magukat, óhatatlanul lesz többség és kisebbség is. A többség feladata a méltányosság és az igazság gyakorlása, a kisebbségé pedig az, hogy tiszta öntudattal és erkölcsi bátorsággal törekedjen eszméi, nézetei üdvös voltáról a többség meggyőzésére. Főispáni törekvése nem más, mint az, hogy e város virágzó és boldog, szellemileg nagy legyen.*7 A tisztújítás Az újonnan választott törvényhatóság 1873. december 17-én tartott alakuló közgyűlése a tisztújítást, azaz az új városi tisztviselők megválasztását december 22-re tűzte ki azzal, hogy a tisztújító közgyűlés a karácsony közeledte ellenére is szakadatlanul tart majd egészen a procedúra végleges lezárásáig. A tisztújítást előkészítendő, a jelöltek névsorának összeállítására a törvényhatósági törvény 68. §-a értelmében egy kijelölő választmányi alakítottak, melynek elnöke a főispán volt, tagjává a képviselőtestület Mike Ferenc, Fekete Ödön és Davidovics Szilárd törvényhatósági bizottsági tagokat választotta meg, a főispán pedig Kovács Ferencet, Nagy András Jánost és Dobossy Lajost nevezte ki ebbe a testületbe. Minden állásra 3 személyt kellett kijelölniük, amitől csak abban az esetben térhettek el, ha valamely tisztségre nem jelentkezett 3 alkalmas kandidáló. A tisztségekre pályázók háromféleképpen jelentkezhettek december 19-én reggeltől 21-én délig: egyrészt a főispánhoz nyújthattak be írásos folyamodványt arról, hogy melyik állásra aspirálnak, másrészt a főispánnál személyesen is jelentkezhettek, ebben az esetben az e célra szolgáló iktatókönyvbe írhatták be nevüket saját kezűleg a kívánt állás rovatába, harmadrészt pedig ajánltathatták is magukat a főispánnál két bizottsági tag által, akik aztán bejegyezték jelöltjük nevét az iktatókönyv vonatkozó rovatába. Az 1870. évi XLII. te. V. fejezete értelmében a tisztviselőket a törvényhatósági bizottság 6 évre választotta, míg a levéltárnokot élethossziglan a főispán nevezte ki; tisztviselőnek az jelentkezhetett, aki betöltötte 22. életévét, magyar 87 87 Uo. 29
