Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Kozma György főispánsága (1935–1938)

Az új főispán keménységét saját párttársai is hamar megismerhették testközelből. Érkezésekor saját bevallása szerint is „rendkívül nyugtalan helyzetet”, egyenetlenségeket talált a helyi NÉP keretein belül, amit igyekezett azonnal orvosolni, akár teljes újjászervezés árán is. A Nemzeti Egység Pártja vásárhelyi hívei új stílust, egy körültekintőbb, okosabb, megértőbb, klikkektől mentes vezetést vártak az új főispántól.1290 1935. október végén a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésének fő napirendi pontja a központi választmány megalakítása volt, melynek listáját kemény küzdelmek után sikerült pártközi egyetértéssel megállapítani. Voltak azonban, akik nem elégedtek meg ezzel a listával, s a közgyűlés elé váratlanul bekerült egy második névsor is, melyet a Nemzeti Egység Pártja két törvényhatósági bizottsági tagja, Mónus János és itj. Szathmáry János állított össze. A közgyűlésen aztán a Mónusék fémjelezte „ellenlistán” jelöltek közül többen visszaléptek, így szavazás alá már csak a pártközi névsor került. A főispán ennek ellenére nem felejtette el párttársai váratlan lépését, akik már másnap szembesülhettek azzal, hogy milyen következményei vannak, ha a demokrácia gyakorlása és a pártfegyelem szorítása küzdelmében megbomlik a „nemzeti egység”: a főispán hivatalos levélben tudatta velük, hogy „A központi választmány újjáalakítása alkalmából bizottsági tag Úr a pártközi lista ellen egy külön listát állított össze s ezen lista érdekében propaganda munkát fejtett ki. Ezzel a ténnyel velem, mint a Nemzeti Egység pártelnökével szemben állást foglalt, ennélfogva szíves tudomásul vétel céljából közlöm, hogy bizottsági tag Urat nem tekintem a párt tagjának, s így a párttagok sorából töröltettem.”1291

Kozma György főispáni működésének egyik legnehezebb problémája az ún. „bajbajutottak”, a gazdasági válság nyomán az Altruista Bank hálójába került (végrehajtott, árverezett) batidai földtulajdonosok helyzetének rendezése volt. Főispánsága utolsó időszakában ez már Farkas Bélának is komoly gondot jelentett, Kozma pedig többször eljárt ügyükben a földművelésügyi miniszternél, míg végül 1937 márciusára a gazdák aláírták új szerződéseiket.1292 Megoldandó probléma volt még a városi pótadó nagysága (a korábban 200, majd 140%-os pótadót 1936 szeptemberére sikerült 126%-ra leszorítani), melynek ügyében a törvényhatóság és a helyi társadalmi szervek merev ellenállásával kellett megküzdeni. A főispán szerint bármilyen ügyben járna el a város érdekében, nehéz dolga van, mert a város elzárkózik újabb jövedelmi források teremtésétől (általános helypénzszedés bevezetése, ebadó, stb.).1293 Megjegyzése nem talált meghallgatásra: az 1936. augusztus 31-ei közgyűlés ismét nagy többséggel szavazta

1290 MNL CSML HL Főisp. biz. ir. 9/1935.

1291 MNL CSML HL Közgy. jkv. 222/1935. (10. 29.); MNL CSML HL Kisgy. jkv. 359/1935. (10. 28.); MNL CSML HL Főisp. biz. ir. 70/1935., 71/1935., 77/1935.; VÚ 1935. okt. 30., nov. 3.

1292 VRÚ 1935. júl. 5., júl. 24., okt. 13., okt. 22., 1936. ápr. 19., okt. 14.; VÚ 1935. júl. 6., nov.

17., 1936. febr. 18., febr. 22., ápr. 21., 1937. márc. 17.

1293 VRÚ 1935. nov. 9.; VÚ 1935. nov. 9., nov. 28., 1937. jan. 29.

256