Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Farkas Béla főispánsága (1932–1935)
Farkas bukása Farkas Béla főispán egyre több frontot nyitott maga körül, amelyben azonban kezdett fokozatosan fel is őrlődni. Egy algyői képviselői beszámolón történt rendzavarás miatt 1934. január végén lovagias afférba keveredett Eckhardt Tibor képviselővel,12"1’ az év végén pedig Hódmezővásárhely kapcsán következett egy addig példátlan botrány. Az 1934. december elején tartott városatya-választások után következő, a beadott petíciókat vizsgálni hivatott igazoló választmányi ülést a tüdőgyulladása miatt ágyban fekvő Farkas kérésére Szentesen tartották meg. Már ez vitát váltott ki (érvényes-e az ülés egy másik törvényhatóság területén, ráadásul így kirekesztik a nyilvánosságot), végül a többség odaautózott, de hiába: több fontos irat és a szavazócédulák hiányoztak, így nem lehetett érvényes gyűlést tartani. A hónapok óta halmozódó feszültség ekkor tört felszínre. A főispán hálószobájában megjelent Erdei István volt szociáldemokrata párttitkár is, aki a főispán szerint provokálni és sértegetni kezdte Farkast, hadonászott, a zsebében kotorászott, mire a főispán sem maradt adósa, végül kivezettette a szobából.12611 A kínos eset főszereplői kölcsönösen feljelentették egymást. A járásbíróság először mindkettejüket kisebb pénzbüntetésre ítélte, amit Farkas be is fizetett, Erdei azonban újabb tárgyalást kért, védekezésében elmondta, hogy bár súlyos bírálat alá tette a főispán eljárását, becsületsértő kifejezéseket nem használt, pedig Farkas működése az állítólagos becsületsértő kifejezéseknél is keményebb kritikát érdemelt volna. A bíróság Erdei 100 P-s büntetését a felére csökkentette, a szegedi törvényszék pedig 1935 júniusában jogerőre emelte ezt az ítéletet.1259 1260 1261 Bár erőfölényét kihasználva a főispán rendre csatát nyert a vásárhelyi szociáldemokratákkal szemben, a háborút végül elvesztette, és ez főispáni állásába is került. Előbb hosszú évek után először - belügyminiszteri közbelépésre - engedélyezni kellett a választási kampány során a párt 1935. március 28-ai gyűlését a Fekete Sasban, majd az országgyűlési választás végeredménye eldöntött mindent. A fő ellenfél, Takács Ferenc ugyanis nyert a polgári ellenzéket képviselő, pártonkívüli Kun Béla előtt, a kormánypárt jelöltje, Tasnádi Nagy András kultuszminisztériumi államtitkár esélytelenül elbukott, annak ellenére, hogy Farkas elnökletével már 1933 nyarán újjászervezték a pártot Hódmezővásárhelyen, intenzív bel- és különösen külterületi szervezkedéssel idejekorán megkezdve a felkészülést a helyi és országos választásokra, egyúttal gyakorlatilag permanens kampánnyá alakítva a főispán vásárhelyi működésének teljes időszakát.1262 1259 VÚ 1934. jan. 28. 1260 MNL CSML HL Főisp. ir. 54/1935.; VRÚ 1935. jan. 1.; VÚ 1935. jan. 8., jan. 20., jan. 22. 1261 VÚ 1935. márc. 7.; VRÚ 1935. jún. 21. 121,2 Makó Imre: Takács Ferenc. In: Hmv. tört. aim. 82-83.; VRÚ 1933. jún. 14., jún. 18., jún. 20.; VÚ 1933. jún. 20., szept. 19., szept. 26., szept. 27., okt. 3., dec. 12., 1934. máj. 15., okt. 30., nov. 13. 249
