Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Aigner Károly főispánsága (1924–1927)

Magyarországon nincs még egy olyan város, melynek tisztviselői kara olyan kicsi lenne, mint Vásárhelyen. A törvényhatóság nem követelhet újabb létszám- csökkentést, mert az az adminisztráció teljes csődjéhez vezetne. Ha végig kell rajtuk vágni, akkor végigvágok én. Általános nagy számonkérést akarok tartani a vásárhelyi városházán. Ha tényleg volna olyan tisztviselő, aki hibát követett el, vagy nem végzi rendesen a dolgát, úgy én szabadítom meg tőle a várost.”1"3

Az új főispán politikai szempontból jóval aktívabb volt elődjénél, Aigner Károly főispáni időszakára tehető a napi politika rendszeres visszatérése a városi közgyűlésekre, mindenekelőtt a kormánnyal és a miniszterelnökkel szembeni bizalomnyilvánítások formájában. Aigner Bethlen István feltétlen híve volt, amivel nem csak jó pontokat gyűjtött a városban. Az általa vezetett legelső közgyűlésen rögtön bizalmat szavaztatott a törvényhatósági bizottsággal a kormánynak az aktuális szanálási törvényjavaslat nemzetgyűlési tárgyalásával kapcsolatban."14 A politikum elsődlegességét mutatja, hogy azt ezt követő négy közgyűlés egyikén sem jelent meg a főispán, a bizottsági tagok legközelebb csak az augusztus 7-ei újabb rendkívüli ülésen találkozhattak vele, melynek apropója és egyetlen napirendi pontja a város ezerdolláros részvényjegyzése volt a nép- szövetségi kölcsönből.1113 * 1115 1116 1117 1118 1119 1924 decemberében pedig a törvényhatósági bizottság újabb rendkívüli közgyűlésén a főispán indítványára megint bizalmi szavazást tartottak a kormány mellett (60:1 arányban szavaztak bizalmat). Ez utóbbi kifejezett kudarcnak számított abban az értelemben, hogy a 200 feletti tagsággal rendelkező törvényhatósági bizottságból csak úgy jött össze 60 szavazat, hogy a tisztviselőket is berendelték voksolni. Aigner szerint „a kormány a nemzet megmentése érdekében dolgozik, s ebben a munkában a szélsőbaloldali képviselők akadályozzák meg”."16 1925 júniusában a megtámadott kormányzó mellett állt ki látványosan Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlésén,111 1926 januárjában pedig - a frankhamisítási ügy kapcsán - újra Bethlen István kormányfő mellett."15

Élénk érdeklődéssel követte a helyi pártéletet is: Aigner Károly főispáni időszakából maradtak fenn az első rendőri összefoglaló jelentések a vásárhelyi pártrendezvények lefolyásáról; és nemcsak a politikai ellenfelek, hanem az Egységes Párt gyűléseiről is, ezen túl meg is tagadták néhány gyűlés megtartását, így pl. 1925 októberében a Magyarországi Munkáspárt vásárhelyi csoportjáét, vagy éppen 1927 januárjában a szociáldemokraták női munkásgyűléséét."19 1926 őszén pedig külön MTI-nyilatkozatban foglalt állást Mayer János földmüvelés1113 VRÚ 1926. jan. 28.

ul4MNLCSMLHLKözgy.jkv. 105/1924. (04. 17.)

1115 Uo. 196/1924. (08. 07.); Gergely Jenö-lzsák Lajos: i. m. 139.

1116 MNL CSML HL Közgy. jkv. 372/1924. (12. 10.); VRÚ 1924. dec. 11.

1117 MNL CSML HL Közgy. jkv. 247/1925. (06. 23.)

1118 Uo. 1/1926. (01.27.)

1119 MNL CSML HL Főisp. ir. 43/1924., 81/1924., 99/1924., 117/1925., 207/1926., 312/1926., 320/1926., 8/1927., 33/1927.

227