Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Aigner Károly főispánsága (1924–1927)

Aigner táviratban kereste meg a pénzügyminisztert. A főispán közbenjárásának hatására az új rendelet szerint a törvényhatósági jogú városokban lakó gazdák a várostól 8 km-en kívül termelhettek saját használatra 100-100 tő dohányt. Végül kérészéletű lett a siker: 1925. november 1-jei hatállyal szüntették meg a saját használatra való dohánytermelést. Nem sikerült egy másik, régóta húzódó ügy elintézése sem: 1924 októberében Aigner megígérte az őt felkereső Szathmáry Tihamémak, hogy el fog járni az erzsébet-tótkomlósi gazdasági kisvasút- ügyben, de ebbe neki is beletörött a bicskája.1100 1101 1102

1925 februárjában került a közgyűlés elé, hogy a főispán eredményesen járt közben a miniszterelnöknél és a pénzügyminiszternél, hogy azon gazdáknak, akiknek bérelt földjük van, s a bért természetben fizetik, e fizetség után ne vessenek ki forgalmi adót. Bár eredményesen elintézte ezt az ügyet, a szegedi pénzügyigazgatóság mégis behajtatta az adót, sőt, bírsággal is sújtotta az elmaradókat. Aigner elmondta, hogy revízió alá fogja venni ezt a kérdést, mert „mindenkor súlyt fektettem, és most is súlyt fogok fektetni arra, hogy a főispáni kijelentéseknek erejük legyen”.1"" Az április 29-ei közgyűlésen került szóba újra az ügy: a pénzügyminiszter - miután a főispán eljárt Bethlen miniszterelnöknél - rendeletileg utasította a szegedi pénzügyigazgatóságot, melynek értelmében a földhaszonbérleteknél az állatforgalom után szedendő illetményeket és az ezzel kapcsolatban kirótt bírságokat eltörölték. Az 1925 októberében kiadott pénzügyminiszteri rendelet értelmében a cselédbér (konvenció) fejében adott állatok után forgalmi adót kellett fizetni, a haszonbér fejében adottak után azonban nem."02

A gazdák ügyes-bajos dolgainak intézése mellett a városi tisztikar és hivatali alkalmazottak nehéz helyzetének kezelése volt még fő feladata. Az 1920-as évek közigazgatási szempontból folyamatosan átmeneti időszakot képeztek, mindenki a terület újabb átfogó törvényi rendezésére várt, amire azonban csak az évtized végén került sor. A városigazgatást azonban addig is működtetni kellett, s ennek problémáival rendszeresen kénytelenek voltak szembesülni a korszak főispánjai is, mindenekelőtt Temesváry Géza és Aigner Károly. Az átmeneti állapotokra hivatkozással nem volt a városnak 1913 óta friss szervezeti szabályrendelete, 1916 óta esedékes lett volna az általános tisztújítás, 1918 óta nem választották újra a különféle bizottságokat és választmányokat (az 1920. évi VII. te. határozatlan időre meghosszabbította a városi tisztviselők és képviseleti szervek megbízatását).1103 Ráadásul belügyminiszteri rendeletek értelmében a megüresedett tiszti álláshelyeket nem lehetett új személyekkel betölteni, előfordult, hogy ha a helyiek ezt mégis megtették, a miniszter utólag érvénytelenítette az

1100 MNL CSML HL Közgy. jkv. 420/1925. (10. 28.); VRÚ 1924. okt. 22., okt. 23.; VÚ 1924. okt. 24., 1926. jan. 30.

1101 MNL CSML HL Közgy. jkv. Szám nélkül, 1925. (02. 25.)

1102 VRÚ 1925. okt. 17.; VÚ 1925. okt. 17.

1103 Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága (1919-1944). 16-17.

225