Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Aigner Károly főispánsága (1924–1927)
nők is jelen legyen, ezért az eseményt előbb március 9-re,1090 1091 majd március 30-ra halasztották,'041 végül április elején sikerült megtartani - Bethlen nélkül. 1924 februárjában a szegedi közgyűlésen köszöntötték vásárhelyi kinevezése alkalmából, ekkor azt mondta, hogy mindig hű szegedi polgár marad, de szíwel- lélekkel gondozni fogja a vásárhelyiek jogos érdekeit is, hiszen a két nagy szomszédvár között érdekellentét nincs. „A politikai élet változatai közül én sohasem voltam az inga végén, hanem vállamat feszítettem az ingának, hogy megakadályozzam, mikor az akár jobbra, akár balra igyekezett túlságosan kilengeni.” Főispáni minőségében először január 22-én járt Vásárhelyen, a beiktatás részleteinek megtárgyalása céljából találkozott a városházán a polgármesterrel és a tanácstagokkal. Nem titkolta, hogy az elődje által gyakran megtapasztalt széthúzás és intrika már számára sem ismeretlen, lévén mióta kinevezték főispánná, őt is többször megkísérelték „a város ügyeiről ferdén informálni”. De megnyugtatta a helyieket, hogy „mindenben tisztán látok és nem engedem befolyásolni magam hamis próféták által”. Az aktualitások hatották át e tekintetben gondolkodásmódját: a Szegedre eléutazó, s őt Vásárhelyre kísérő Csáky Lajos főügyésznek elmondta, hogy jó konzervatívként nem barátja „a papírkorona értékű embereknek”, inkább „aranyvalutájú férfiakat” akar majd maga körül látni.1092 A tanáccsal folytatott tárgyalások után a főispán fogadta Lázár Dezsőt, a Gazdasági Egyesület, valamint Genersich Antalt, a helyi Egységes Párt elnökét.1093 1094 A beiktatásra Szegedről vonattal érkező főispánt lovasbandérium fogadta, s fogatokon vitték be a küldöttséget a városba (sok fogattulajdonos megtagadta kocsija átengedését, így megtörtént az a szégyen, hogy a város a vendégeket az állomásról nem tudta egyszerre beszállítani), ahol a program istentiszteletekkel kezdődött a református ótemplomban és a katolikus templomban. A díszközgyűlésre a városházán került sor, ahol Aigner elmondta, hogy Magyarország a világháború második fázisának, a gazdasági háborúnak döntő csatáját vívja éppen, tehát rendületlenül és szilárdan ki kell tartani Bethlen István mellett. Külföldi kölcsön nélkül az ország képtelen talpra állni: „Az én politikai programom Magyarország jelenének biztosítása az ország gazdasági talpraállítása útján, és Magyarország ezeréves múltjához méltó jövőjének előkészítése a gazdaságilag erős Csonka-Magyarországban”. A közgyűlés után tiszteletbeli kinevezések és a tisztelgő küldöttségek fogadása következett, majd díszebéd a Fekete Sasban, látogatás a Kaszinóban, a Gazdasági Egyesületben, az Iparegyletben és a Kereskedelmi Testületben.1"44 1910 után először rendeztek Hódmezővásárhelyen újra teljes, minden ünnepélyes kellékkel ellátott főispáni beiktatást. 1090 Uo. 1924. márc. 2.; VÚ 1924. márc. 2. 1091 VRÚ 1924. márc. 7., márc. 8. 1092 Uo. 1924. jan. 23.; VÚ 1924. jan. 25. 1093 VRÚ 1924. jan. 24.; VÚ 1924. jan. 25. 1094 MNL CSML HL Közgy. jkv. 102-103/1924. (04. 06.); MNL OL BM Ein. ir. 1937-11-486.; VRÚ 1924. ápr. 8.; VÚ 1924. ápr. 8. 223
