Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Temesváry Géza főispánsága (1920–1924)

levélben köszönt el: „Vállvetve dolgoztunk a város javáért és boldogulásáért s ha mindenben nem is sikerült azt az eredményt elérni, aminek az önzetlen és lelki- ismeretes munkát kell követni, azt rajtunk kívül álló okoknak kell tulajdonítani. [...] Az agyonsanyargatott és jóformán a létminimumtól is megfosztott tisztikar erejének megfeszítésével végezte feladatát e nehéz időkben, amikor a jövedelemeltolódások oly szembeötlőek a tisztviselő hátrányára, hogy a békebeli javadalmazásoknak most csak morzsái jutnak nekik. Be kell látni, hogy az anyagi gondokkal küszködő tisztikartól nem szabad olyan eredményeket követelni, amelyeket csak az produkálhat, akit a megélhetés terhei nem nyomnak és teljes munkaerejét lelki frissességgel hivatásának szentelheti. [...] Működésem alatt arra helyeztem a fő súlyt, hogy a várost előhaladásában megsegítsem, s ha sikerült valamit a közjavára elérnem, jóleső érzés töltött el. [...] Örömömre szolgál, hogy a kormányzatomra bízott város oly kulturális és gazdasági intézményekkel gyarapodott, amelyek előrehaladásában jelentős tényezőként szerepelve egy szebb jövő zálogául szolgálnak.”1079

Az új főispán, Aigner Károly beiktatása alkalmával látogatást tett a Gazdasági Egyesületben, ahol Temesváry régi ellenlábasa, Lázár Dezső a következő kitétellel fogadta: „Nem voltunk megelégedve az eddigi helyzettel...”, és úgy képzelik, hogy az új főispán ténylegesen kapocs lesz a nép és a kormány között.1"1'" Pedig Vásárhely nem járt jobban az új főispánnal: Temesváry a kezdeti Csongrád megyei intermezzótól eltekintve csak a város főispánja volt, az viszont már ekkor egyértelműnek tűnt, hogy önálló főispánt még egyszer nem kap a város, hanem valamely másik törvényhatóság első embere kapja majd meg ezt a posztot is, azaz az utód csak ideje egy részét (s egyáltalán nem biztos, hogy a nagyobb részét) tudja Vásárhely érdekeinek szentelni. Szóba került Aigner Károly szegedi, Csúcs János Csongrád megyei, Purgly Emil Csanád, Arad és To- rontál vármegyei, valamint Brandt Vilmos Békés megyei főispán, végül az futott be, aki az első perctől a legesélyesebb volt: Aigner Károly. Aigner egyúttal lemondott szegedi lakásügyi kormánybiztosi állásáról, mely tisztségében főispáni elődje, Temesváry Géza követte.1081 Az önálló vásárhelyi főispánságnak az az előnye kétségtelenül érvényesült, hogy Temesváry a közgyűlések közel 90%-át személyesen vezette, e gyűlések kivétel nélkül egy nap leforgása alatt véget is értek, a többnapos ülésezés ekkorra már fehér holló-ritkaságúnak számított.

Temesváry főispánt nyugdíjazták,1082 és ő vissza is vonult a közélettől, birtokán kezdett gazdálkodni, ahol faiskolát is fenntartott. íróként is működött, 1924 márciusában arról tudósított a Vásárhelyi Reggeli Újság, hogy két új magyar dal született, melynek Temesváry Géza a szerzője, a kritika szerint „a meg1079 VRÚ 1924. jan. 31.; MNL CSML HL Közgy. jkv. 5/1924. (01. 30.)

1080 VRÚ 1924. ápr. 8.

1081 Uo. 1924. febr. 27.

1082 MNL OL BM Ein. ir. 5511/11 (486. csomag), 1937-11-486.

221