Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Kormánybiztos főispánok (1918–1920)

Lajos, Genersich Antal és Csolsch Gyula részvételével meg is alakították a bizottságot.1026

1920. augusztus 18-án - közel két év elteltével - Szathmáry Tihamér elnökletével ült össze újra Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottsága. A történelmi jelentőségűnek tekintett közgyűlést a kormánybiztos nyitotta meg hosszabb beszédével, melyben kijelentette: intézkedni fog a polgárőrség visszaállításáról és felfegyverzéséről, amivel megakadályozható lesz a radikális munkásság újbóli szervezkedése. Bírálta az 1918. október 31. után bekövetkezett közéleti-politikai eseményeket, különösen a törvényhatósági bizottság egyes tagjainak ezekben betöltött szerepét. Bejelentette, hogy vizsgálat tárgya lesz minden cselekményük, s ha kiderül, hogy „a forradalmak alatt hazafiatlan, társadalomellenes vagy közerkölcsbe ütköző s általában terrorizáló magatartást tanúsítottak”, akkor őket „ki kell pusztítani” a város törvényhatósági bizottságából. Le is szűkítette a kört: szerinte elsősorban azokról van szó, akik a vásárhelyi Nemzeti Tanács tagjai voltak.1027 E nyárvégi ülés volt az egyetlen városi közgyűlés Szathmáry kormánybiztosi időszakában, a következő, szeptember 22-ei gyűlést már az új főispán beiktatása kapcsán rendezték.

Szathmáry Tihamér már 1920 májusában lemondott kormánybiztosi tisztségeiről, amit azonban Dömötör Mihály belügyminiszter nem fogadott el, mivel a június 13-án esedékes nemzetgyűlési választások előtt álltak, melynek lebonyolításában komoly szerepe volt a kormánybiztosnak. Lemondási szándékának komolyságát jelzi, hogy a minisztertanács elé már egy utódjavaslatot is beterjesztettek, Lázár Lajos személyében. Szathmáry Tihamér végleges lemondását augusztus 29-én adta hírül a Budapesti Közlöny.1028 Soós polgármesterhez írt búcsúlevelében a leköszönt kormánybiztos szomorúan konstatálta, hogy közel egy éves hivatali működése alatt alig néhány hónapot tölthetett csak Hódmezővásárhelyen, így ez érthetően nem lehetett az alkotás korszaka. A városi tanács működésének körét és lehetőségeit az elmúlt időszakban a forradalom, a proletárdiktatúra és a román megszállás határozta meg, majd pedig az ezek okozta károk és bajok szanálása. Ilyen körülmények között kormánybiztosként nem tehetett jóformán semmit szülővárosáért, így a feldúlt társadalmi béke gyógyításához igyekezett hozzájárulni, valamint próbálta elérni, hogy a városi tisztikar becsületes munkáját az illetékesek és a nagyközönség is elismerje.1029 A kortárs történetíró külön kiemelte, hogy Szathmáry Tihamémak kormánybiztosként eszébe sem jutott bosszút állni azokon, akik annak idején főkapitányként elüldözték a

1026 MNL CSML HL Főisp. ir. 102/1920., 119/1920.; MNL CSML HL Közgy. jkv. 1/1920. (08. 18.)

1027 MNL CSML HL Közgy. jkv. Szám nélküli megnyitó beszéd, 1920. (08. 18.); Varsányi Attila: Szathmáry Tihamér. In: Hmv. tört. aim. 186.

1028 MNL OL BM Ein. ir. 6452/1920. (Az iratot kiselejtezték, csak a mutatókönyvben maradt nyoma)

1029 Varsányi Attila: Szathmáry Tihamér. In: Hmv. tört. aim. 186.

210