Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Fábry Sándor főispánsága (1906–1907)
lyen való létesítése iránt adtak be kérelmet.799 Utóbb azonban kiderült, hogy az ilyen küldöttségek, vagy éppen a márciusban a közgyűlés előtt bemutatott főis- páni sürgetések sikere csak a személyes látogatások tartama alatt volt mérhető, a konkrét megvalósítás már rendre akadályokba ütközött. Előbb az új közvágóhíd tervét utasította vissza a tárca,800 majd egy helyi gyár létesítése kapcsán - a Hódmezővásárhely címének megfogalmazása szerint - „mutatott fügét” a városnak a személyes látogatás és a későbbi tanácsi felterjesztés dacára is Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter. Pedig nem nagy volumenről volt szó: dohány-, azaz szivarkagyárat kívántak volna létesíteni. És úgy általában: a fentebb felsorolt ötletek közül nem sok valósult meg a későbbiekben sem.801 Ennek ellenére az elkövetkező esztendőkben valóságos divattá, rendszeresen alkalmazott köz- igazgatási fogássá vált Hódmezővásárhelyen a különféle célokból fővárosi minisztériumoknál, kormányszerveknél helyi küldöttségek „deputációzása”. A tervek esetleges megvalósulását azonban a főispán már semmiképpen sem várta meg. Az alig öt hónappal korábban beiktatott, negyedszázada a köz- igazgatási pályán dolgozó Fábry távozásának híre először 1907. április közepén merült fel, ekkor azonban a főispán környezete még intenzíven cáfolta a meglepő információt.802 Aradi és Békés megyei lapok azonban mindezek ellenére már kész tényként kezelték a főispán lemondását, ami az arad-csanádi vasutak (az ország legnagyobb helyiérdekű vasútja) Vásárhelyi Béla halálával hirtelen megüresedett igazgatósági elnöki posztjára való várható megválasztásával állt összefüggésben. Ezt a posztot tartották az ország egyik legelőkelőbb gazdasági tisztségének, miniszteri nagyságú, azaz évi 40 ezer K éves fizetéssel, nagyobb biztonsággal és függetlenséggel, így nem csoda, hogy még egy kettős főispánság sem vetekedhetett vele.803 Az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak (Acsev) 1907. április 21-ei igazgatósági gyűlésén elnök-igazgatónak meg is választották Fábry Sándort, amivel egyértelművé vált főispáni lemondása, s immár csak a búcsú időpontja volt kérdéses; eredetileg Kossuth Lajos Tódort szerették volna megnyerni a posztra, ő azonban nem vállalta azt el, ezután esett a választás Békés megye és Hódmezővásárhely közös főispánjára.804 Új munkáját Fábry május 1- jével kezdte meg (az Acsev-részvényesek közgyűlése ugyan csak május 26-án ült össze, de rábólintásuk Fábry megválasztására csupán formalitás volt), kettős főispáni állását - mivel túl hirtelen, valamint a legkritikusabb gazdasági és munkásviszonyok idején jött lemondása, ráadásul gondoskodni kellett megfelelő 799 MNL CSML HL Közgy. jkv. 342/1907. (05. 15.); HMV 1907. ápr. 19.; VV 1907. ápr. 19. 800 VV 1907. máj. 29.; HMV 1907. júl. 21. 801 HMV 1907. nov. 19., 1909. ápr. 16.; VV 1907. máj. 15., nov. 19., 1908. júl. 14., júl. 15., júl. 16., dec. 4., dec. 10., 1909. aug. 31., szept. 8. 802 HMV 1907. ápr. 12., ápr. 23.; VV 1907. ápr. 14., ápr. 17. 803 HMV 1907. ápr. 14., ápr. 23. 804 Uo. 1907. ápr. 23.; W 1907. ápr. 23., ápr. 25. 167
