Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Fábry Sándor főispánsága (1906–1907)
ként Fábry is rövid látogatást tett a városi hivatalokban,788 majd a város jelentősebb személyiségeit kereste fel felesége kíséretében. Három napon át, 1906. november 15-17-én járták az előkelő helyi családokat, kezdve Juhász polgár- mesterrel az első nap kilenc, a másodikon húsz, a harmadikon pedig nyolc családot kerestek fel. 89 Ezt a kétségtelenül furcsa látogatássorozatot a helyi közvélemény igyekezett többnek látni és láttatni puszta udvariassági és ismerkedési gesztusnál: úgy tekintettek rá, hogy az új főispán ezáltal kívánja megteremteni a Vásárhelyen régóta vágyott pezsgő társadalmi életet.790 A főispán felesége, Hajnal Karolina közben elfogadta a vásárhelyi református nőegylet alakuló munkaosztálya által számára felkínált díszelnöki tisztséget,791 majd 1907 februárjában be is lépett az egylet tagjai közé. 92 Lukács Györgyhöz hasonlóan Fábry is Gyuláról járt Hódmezővásárhelyre főispáni teendőit végezni. A rövid működése alatt megtartott közgyűlések háromnegyedét ő vezette, csupán az ez idő alatt összehívott három rendkívüli közgyűlésről hiányzott hivatalos elfoglaltságai miatt. Egyik első fontos teendője egy romániai bojár, Dumitru Popescu által munkavégzés céljából odacsábított, majd cserbenhagyott vásárhelyiek hazahozatala volt. 1906 őszén magyar, közte vásárhelyi földmunkásokat szerződtettek a román földesúr hatalmas kiterjedésű birtokai megművelésére, azonban villámgyorsan kiderült, hogy átverésről van szó, a bojár nem tartja be a szerződés rá eső részét. Néhány földmunkás haza tudott ugyan szökni, de a többség kinn nyomorgott és éhezett, gyakran még meg is verték őket. Szalay József főkapitány előterjesztésére a vásárhelyi városi tanács december 18-án, 18922/1906. sz. alatt feliratot terjesztett a belügyminisztérium elé, melyben kérték, hogy a külképviselet útján hassanak Popescura, hogy az elszegődött munkásokkal emberségesen bánjanak, egyúttal amint lehet, hozzák őket vissza Hódmezővásárhelyre.793 Miután azonban egyre szörnyűbb hírek érkeztek Romániából, a kivándoroltak hozzátartozói, mintegy 150-200-an, a főispánhoz fordultak segítségért, aki 1907. január 17-én fogadta őket a közgyűlési teremben. A hozzátartozók szószólója Fejérváry József lapszerkesztő volt. Fábry átvette kérelmüket, s megígérte, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni az ügy megoldása érdekében. Egyúttal a főispán felolvasta a belügyminiszternek még aznap elküldött táviratát, ebben az ügy lehető legsürgősebb elintézését, szükség esetén a kivándorlási osztály egy tisztviselőjének a helyszínre küldését kérte.794 A belügyminiszter január 19-én táviratban értesítette Fábry főispánt arról, hogy intézkedett a közös külügyminiszternél az eset végleges és azonnali meg788 VV 1906. nov. 7., nov. 8. 789 HMV 1906. nov. 18.; VV 1906. nov. 18.; VRÚ 1906. nov. 16., nov. 17., nov. 18. 790 HMV 1906. dec. 16. 791 VV 1906. nov. 18. 792 Uo. 1907. febr. 13. 793 VRÚ 1906. szept. 19., szept. 21., szept. 23.; HMV 1906. dec. 16., 1907. jan. 18. 794 HMV 1907. jan. 18.; VV 1907. jan. 18. 165
