Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Nagy Mihály, a darabont főispán (1905–1906)
tevékenységéért díszdoktorává avatta. 1922 februárjában újra üdvözölhették Hódmezővásárhelyen, meghívottként jelen volt ugyanis Cseh András plébános beiktatási ünnepélyén, közel egy évtized múlva pedig a Revíziós Liga vásárhelyi alakuló gyűlésének vezérszónoka volt. Lukács György 85. születésnapja betöltése után néhány nappal, 1950 szeptemberében hunyt el Budapesten.707 Nagy Mihály, a darabont főispán (1905-1906) Interregnum országos botrányokkal Fejérváry Géza kormányával szemben országos ellenállási akció bontakozott ki, a választásokon győztes koalíció 1905. június 21-én nemzeti ellenállást hirdetett a három nappal korábban hivatalba lépett kabinettel szemben, ehhez csatlakozott Hódmezővásárhely törvényhatósága is a már említett június 28-ai közgyűlési határozatával. Az ellenállás pedig a főispánok kinevezése és beiktatása köré összpontosult leginkább és leglátványosabban, hiszen azt a kormány éppen saját főispánjai révén igyekezett visszaszorítani. Miután ahogy teltek a hónapok, és az új hatalomnak nemhogy az ideiglenes jellege és a tarthatatlan belpolitikai helyzetnek valamiféle megoldása kristályosodott volna ki, hanem éppen ellenkezőleg az alkotmányellenesnek tekintett kormányzat egyre inkább berendezkedett, a helyi ellenállás kifejeződése lett mind a vármegyékben, mind a törvényhatósági jogú városokban az új kabinet által kinevezett főispánokkal szembeni minél látványosabb elhatárolódás. Az 1886. évi XXI. te. 60. §-a alapján, valamint a bevett szokásjog szerint is egy főispán hatalomra kerülésének nemcsak az uralkodói kinevezés volt sarkköve, hanem hogy az illető törvényhatóság ünnepélyesen beiktatta-e állásába vagy sem, esküjét ugyanis ezen aktus alkalmával kellett letennie. A főispáni tisztség gyakorlásának alapfeltétele volt az önkormányzati szerv beleegyezését is jelképező installáció; és most ez teremtett lehetőséget a kormányzattal való szembeszegülésre. A helyi szabadelvű párt érezhetően őrlődött ebben az új helyzetben. Egyrészt az a júniusi városi közgyűlésen egyértelműen kiderült, hogy a darabontkormány hatalomra kerülését ők is törvénytelennek tekintik, és egyhangúlag megszavazták, hogy Hódmezővásárhely nem kíván együttműködni az új hatalommal, a passzív rezisztencia eszközéhez folyamodik. Ugyanakkor szembe kellett nézniük azzal is, hogy ebben a kormányban miniszteri szerepet vállaltak jeles szabadelvű politikusok is (bár Lukács György többször képviselőjelöltként is nyíltan vállalta szabadelvű elkötelezettségét, hivatalosan pártonkívüli volt, 707 Kruzslicz István Gábor: Lukács György. In: Hmv. tört. aim. 169-171.; Héjjá Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8.) Gyula, 2002. 145-150.; MN 1922. febr. 4.; VÚ 1931. ápr. 24., ápr. 28. 149
