Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Bél Mátyás-emlékéremmel és Honismereti Munkáért Éremmel kitüntetett tagjaink
Kitüntetett tagjaink 405 képfelvételeinek száma több ezret is elér. Múzeumi évei alatt három állandó és számos időszaki kiállítást rendezett, nevéhez fűződik az ópusztaszeri történeti emlékparkban található szabadtéri néprajzi falu telepítési terve és több épületének berendezése is. Múzeumi munkája során a kihalóban lévő népi kismesterségekkel foglalkozott. Többször megfordult Bogdán Márton szitakötő mester szegedi műhelyében is. Több kismesterséget bemutató néprajzi filmnek volt munkatársa. Közülük „A bocskoromon van egy ták", a szegedi utolsó bocskorosról szóló film emelhető ki. 1984-től 1992-ig szerkesztette a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvének köteteit. Tizennégy dél-alföldi település történeti-néprajzi monográfiájának megírásában vett részt, és közülük hat monográfiának (Ásotthalom, Tápé, Kistelek, Mórahalom, Mindszent, Ottömös) szerkesztője is volt. Nevéhez fűződik a „Migráció és település a Du- na-Tisza közén" című kiadványsorozat elindítása, valamint a Néprajzi Tanszék „Táj és kultúra" című sorozatának négy kötete. Munkatársa a Magyar Néprajz című akadémiai kézikönyv két kötetének (Kézművesség; Életmód). A „Szeged története" című nagyszabású történeti monográfia második és harmadik kötetében megjelent tanulmányaiban az életmód és a tárgyi ellátottság történeti forrásokon alapuló elemzését végezte el. Jelentős részt vállalt a „Csongrád megye építészeti emlékei"-t bemutató topográfia megírásában. Tudományos munkásságát mintegy másfél száz tanulmány fémjelzi, melyekkel részben az általa tisztelt elődök: Tömörkény István, Bálint Sándor munkáihoz kapcsolódik, részben a dél-alföldi néprajzi kutatások új irányait jelöli ki. A parasztság tárgyi ellátottságáról 1975-ben közzétett tanulmánya tárgyleltárak sokaságának elkészítését inspirálta. 1986-ban munkacsoportot hozott létre a délalföldi migrációs folyamatok feltérképezésére, és a Duna-Tisza közi homokhátság benépesülésének feltárására széleskörű forráskutatáson alapuló módszert dolgozott ki. A szakmai folyóiratokban, múzeumi évkönyvekben és tanulmánykötetekben publikált dolgozatai mellett több önálló kötete is megjelent. Tanyakutatásainak egyik legteljesebb termése a Móra Ferenc Múzeum évkönyv sorozatában önálló kötetként megjelent, „A szegedi táj tanyái" című munkája. A hajdani szegedi tanyavilág népéletéről szóló írásai „Település és közösség" címmel 1993-ban a Debreceni Tudomány- egyetem „Folklór és etnográfia" című sorozatában jelentek meg önállóan. 2004-ben a Bába Kiadó jelentette meg „A szegedi táj vonzásában" című tanulmánykötetét, melyben az elődök munkájáról, a tanyai életmódról és társadalomról, kézművesekről és Szeged történeti néprajzi sajátságairól szóló korábbi írásai kaptak helyet. A több évtizeden át folytatott migráció-kutatásainak eredményeit 2005-ben, „A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre" című összefoglaló értekezésében tette közzé. Tudományos tevékenysége mellett mindig kivette részét a magas színvonalú ismeretterjesztés munkájából is. Három évtizedig szervezte az önkéntes néprajzi gyűjtőpályázatok megyei lebonyolítását. Rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat, néprajzi írásai sűrűn jelentek meg a napilapokban, folyóiratokban is. A Magyar Néprajzi Társaság, a Dugonics Társaság, a Solymossy Sándor Egyesület tagja. Évtizedeken át a
