Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
390 Ki kicsoda? a hírneves Eötvös Kollégiumnak, ahova a legkiválóbb hallgatók nyertek felvételt. Emlékeim szerint mindig szeretettel és szívesen beszélt Eötvös-kollégiumi éveiről, ottani kiváló hallgatótársairól. 1946-ban fejezte be egyetemi tanulmányait, ekkor kapott középiskolai tanári oklevelet. Ugyanebben az évben doktorált is régészetből. A későbbi pályafutás ismeretében ez ugyan meglepőnek mondható, valójában jelzi a fiatal Szántó Imre sokoldalú érdeklődését, és előrevetíti a helytörténet iránti, bizonyára már kezdetben meglévő vonzódását. Legelső tanulmányai is régészeti munkák: a gyöngyössolymosi bronzkincsről a „Magyar Múzeum" 1948. évi decemberi számában, egy rövidebb írása egy zsámbéki fallikus bronzszobrocskáról az „Archeológiái Értesítő" 1951. évfolyamában, majd 1953- ban a cserszegtomaji korai vaskori és kora-császárkori temetőről írott tanulmánya jelent meg. Előbb Budapesten tanított, majd Keszthelyre került, ahol két évig, 1948 és 1950 között oktatott. Itt kezdődött el történeti irányú helytörténeti munkássága a Festetics- birtokokkal kapcsolatban. A 18-19. században a Festetics-birtokok majorsági gazdálkodását, a parasztság kisajátításának, mozgalmainak történetét vizsgálta. E témakörben született meg első könyve, és egy nagyszabású tanulmánya is megjelent egy gyűjteményes kötetben, 1952-ben. Közben 1950-ben az egri Tanárképző Főiskola Történeti Tanszékére került, adjunktusként. Egerben 16 évet töltött el és eredményesen tevékenykedett tanárként és kutatóként egyaránt. 1957-ben kandidátusi fokozatot szerzett, docens, majd főiskolai tanár lett. 1961 és 1966 között a főiskola igazgatójának tisztséget is betöltötte. Úgy gondolom, hogy egri tanári működése mindenképpen meghatározó volt működésében, itt sajátította el a főiskolai oktatómunka fortélyait, tovább mélyült tudományos munkássága, új korszakokat kapcsolt be kutatómunkájába. Az új korszakok közül első helyen kell megemlékeznünk arról, amely később gerincét képezte oktató- és kutatómunkájának, ez pedig a török kor, a 16-17. század. Már 1952-ben tudományos népszerűsítő munkát írt társszerzővel (Soós Imrével) Eger vára 1552. évi védelméről, amelyet talán legkedvesebb témájának tekinthetett, és a későbbiekben is tovább foglalkoztatta. E munkát a Magyar Történelmi Társulat adta ki a Művelt Nép című népszerűsítő sorozatban, amely a történelem jobb megismertetését célzó népművelő szándékkal jött létre. Magán viselte ugyan a korabeli történelemszemlélet vonásait, a népi patriotizmus egyfajta túlzott idealizálását, ennek ellenére mindenképpen igényes, jó feldolgozásnak tekinthetjük. Oktatómunkájában Magyarország kora újkori, újkori története dominált. Ez tükröződött ekkortájt kiadott főiskolai jegyzeteiben is. Előbb az 1790- 1848 közötti korszakból, majd az 1526-1711 közötti korszakból jelent meg jegyzete, majd két kötetben előbb az 1526-1790 közti korszak, majd az 1790-1849 közti időszak története látott napvilágot. Egri jegyzetírói munkássága sokoldalúságát jól mutatja, hogy latin szöveggyűjteményt is összeállított. Egerben készült az a munkája, amely kapcsolódik ott kibontakozó és később Szegeden folytatódó helytörténeti kutatásaihoz, oktatómunkájához. Ez az úttörő jelentősé
