Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
386 Ki kicsoda? Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: Kodály-emlékérem (1983), A Művészeti Alap Díja (1984), a magyar Irodalomtörténeti Társaság Toldy Ferenc-érme (1989), 56-os Emlékérem (1991), Szeged díszpolgára (1992), Szinnyei József-díj (1993), a Szegedért Alapítvány fődíja (1995), Tiszatáj Díj (1996), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001). Klebelsberg-díj (2001). Péter László feleségének halála után pár héttel, 2005. szeptember 1-jén várostörténeti alapítványt hozott létre. Az alapítólevelet a Csongrád Megyei Levéltár őrzi. Kevesen élnek azzal a lehetőséggel - s az is lehet, hogy vannak, akik profánnak tartják -, hogy életükben olyan alapítványt hozzanak létre, amely nevüket viseli. Nem így van ezzel Péter László. Öntudatos kutató, aki tudja, hogy mennyit ér munkája. Nomen est omen. A kuratórium évente díjazza a pályázati kiíráson megfelelt pályaműveket. Az alapítvány ezzel ösztönöz, és érdeklődést teremt Szeged történetének kutatására. Bár többen élnének a lehetőséggel, mint ahányan eddig ezt tették! A várostörténet fehér foltjainak eltüntetésére nagyszerű lehetőséget ad ez a pályadíj. Péter László nyugdíjas éveiben is rendkívül termékeny. Kutatási eredményeit rendezi, folyamatosan közli. Nagyon fontosnak tartom, hogy hasonmás kiadások megjelentetésével és gondozásával foglalkozik. Azokat a műveket választja kiadásra, amelyeket egykor jeles szegedi írók, várostervezők - mint például Lechner Lajos - alkottak. A fakszimile kiadásokat jegyzetekkel látja el, és egészíti ki. E kötetek első kiadásai mára eltűntek, beszerezhetetlenek. Hála Péter László tevékenységének, újból kezünkbe vehetjük, olvashatjuk őket. Rézi néni és Móra szakácskönyvéből ismét süthetünk, persze kicsit átgondolva, s újabb alapanyagokat fölhasználva. Az utolsó, amely zárja e sort Juhász Gyula „Alkohol és irodalom" (2008) című röpke, ám döbbenetes műve. Kéziratát, amelyről a hasonmás kiadás készült, a Somogyi-könyvtár őrzi. Péter László tevékenységének része a szerkesztés, lektorálás, tanácsadás. Szeged történetének most megjelent 5. kötetét (2010) rengeteg hasznos tapasztalat átadásával és adattal támogatta. Javaslatára vezette be Blazovich László főszerkesztő az annotált névmutatót, amely így szinte szegedi életrajzi lexikonná, különlegesen jelentőssé nőtt. Tudom, hogy a kép nem lehet teljes Péter Lászlóról, villanások csupán egy hatalmas alkotói pályáról. Egy kedves emléket, hadd idézzek föl, amelyben nekem is részem volt néhány évvel ezelőtt, amikor Péter László 80. születésnapján életműkiállítását előkészítettük. Ekkor hívott meg Péter László szőregi otthonába. A szőregi napsugaras oromzatú ház számomra azóta is az alkotói nyugalmat és a kutatás lehetőségét jelenti: a hatalmas kutatószoba rengeteg könyvével és a ház töltésre néző udvarával, a kedves, vendégszerető, kissé zárkózott, örökké rohanó, kutatásaira figyelő ház urával, Péter Lászlóval. SZERDAHELYI PÉTERNÉ
