Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret
294 Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból nagy far és a fityula, s hány alsószoknyát viseltek a pátfalvai asszonyok. Néhány viseleti darabunk van is, fel lehet próbálni őket. Mi lehetett a pöndöl, a fityula? Párosítani lehet a régi ruházati darabokat az újakkal, megfigyeltetjük a ruhák díszítésének módjait, fel lehet öltöztetni egy kartonból készült babát. Az ötödik fejezetben megtanulhatják a gyerekek az apátfalvai fehérhímzés módját. Részletes hímzési útmutató, mintagyűjtemény egészíti ki a leírást. Az apátfalvai hímzés témájánál kis kendőt próbálunk hímezni. Nagyon fáradságos, mondhatni lehetetlen vállalkozás. Sokszor elég a mintákat papíron is kiszíneztetni, az is meghaladja a gyerekek kézügyességét. A hatodik fejezet a kosárfonás alapanyagait ismerteti, bemutatja a kosárkötés módját, ismerteti a vesszőből készült használati tárgyakat. Külön figyelmet érdemelnek a vesszőből font, tapasztott falú, szánkótalpas kasok. Ellátogatunk Misa bácsihoz, aki bemutatja a vessző kötésének módját. A hetedik fejezethez - Népi halászat a Maroson - nem találtam szakirodalmat. El kellett mennem egy halászhoz, vele írtuk ösz- sze a halfogási módokat. Elolvashatjuk a hálós halászat fajtáit, a horgos és a tapogatós halfogási módot. A halászatot segítő eszközök felsorolásával, és Borbély András halász képeivel zárul a fejezet. Látogatás a Maros parti horgászhelyen, valamint egy halásznál a helyi halfajták, a hálófonás bemutatásával, a haltartó, a halfogó eszközök, módok megismertetésével. Népdalokat gyűjtünk a halászattal kapcsolatban. A nyolcadik fejezetben a népi fazekasság mutatkozik be. Az agyag megmunkálása, a korongolás után a butella részletes bemutatása következik, majd a háztartásban használt cserépedények felsorolása és képei is. Melyik tárgyat mire használták? Próbálunk agyagozni egyszerűbb tárgyakat s készítünk butellafeliratot. Az utolsó fejezetben (Az apátfalvi bútorművesség) bemutatom a bútorkészítő asztalos családokat, a csodálatos apátfalvai festett bútorokat. Lehet látni virágmintás kanapét, Kamin ajtót, és asztallapot, Szentesi Istvánná hagyatékából virágozott tálas fogast. Ennek a festett bútornak a mintázatát kapják a gyerekek fénymásolatban, hogy kiszínezzék. Fúrás-faragás lehetősége nyílik Szalamia János asztalosműhelyében. Kutatómunkát, adatgyűjtést végeztetünk a Magyar Néprajzi Lexikonban, Csongrád megye népművészeti emlékei és „A magyarság néprajza" című könyvekben. Apátfalva község területének egy részét elveszítette a trianoni határrendezés során, tanulságos régi térképek nézegetése a gyerekekkel, amikor még Csanád megye voltunk. Kézműves foglalkozásokon kipróbáljuk a szövést, fonást, csuhéfigurák készítését. A népi táplálkozás témában régi étkek receptjeit keressük, étkezési szokások után kutatunk. Az ünnepek, jeles napok előtt megbeszéljük, milyen helyi szokások kötődnek az ünnephez. A Bíbic könyveket gyermekeknek írtuk, könnyen érthető nyelvezettel, sok képpel díszítve. A könyvek tartalma sokszínűén változatos, érdekes olvasmány gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Számomra legnagyobb elismerés az volt, amikor Varga József bácsi 75 éves apátfalvai lakos elolvasta a könyvem, és azt mondta: „Ilonka, minden úgy volt, ahogy te leírtad, szó szerint. Én vagyok rá a tanú, hogy úgy éltünk, ahogy leírtad." A múltunk szőtte örökség még itt él közöttünk, csak figyelmes sze
