Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret
A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret 293 ben, mert sajátos hímzésük, néptáncuk, díszítőművészetük volt a pátfalviaknak. így lett könnyű a dolgom, hiszen a néphagyomány ezen ágai mai napig is megfigyelhetők a faluban. „Mert azt tanultam mindenütt, / Azt láttam minden nagy nemzetnél, / Hogy az apák dolgát folytatják az utódok..." Ezekkel a gondolatokkal kezdődik a könyv, s bemutatja a tárgyi néprajz minden területét. Az első fejezet - Telekrend Apátfalván - a falusi telket mutatja be. Kerítések, kapuk, házak homlokzatai, a telek belső elrendezése, szobák, kamra, ólak, hambárok, istállók, kert. Kedves színfolt az apátfalvi udvarokon a kacsaúsztató, az üstház, a farakás, a lisztes hambár és a kútgém. A gyakorlatban a faluban tett sétákkal egészül ki az ismeretszerzés. Elég a falu legrégebbi utcáját végigjárni, s minden fontos építészeti jellegzetességet be lehet mutatni. Egy-két telekre be is kéredzkedünk, szétnézünk, milyen régi épület áll még. Érdekesség belenézni egy ásott kútba. A kerítésfajták tanulásánál fűzvesszőkből megfonjuk a korabeli kerítést, vagy teremben egy deszkába szögeit szögsor közé fűzzük cikkcakk vonalban a spárgát. A legélvezetesebb a tanyaudvar makettje. Az óvodai játékokból kölcsön vett műanyag állatokat, karámokat, lakóépületeket, emberfigurákat használjuk hozzá. Érdekes játék, amikor kiválasztunk egy állatot, például a sertést, és annak keressük, hogy hívják a kicsinyét, a hímet, a herél- tet, a nőstényt. Érdekes programként tanyalátogatást is tervezünk, ahol a jószágról és a hozzájuk köthető szerszámokról, kifejezésekről, lakóhelyükről lenne szó. Én mondom a lakóhelyet pl. supa: milyen állat lakik ott? A második fejezet - Az apátfalvi építészet - az alapozástól kezdve épít fel egy vályogházat. Részletes leírás olvasható a jármos és irányfás falverésről. A házak bemutatásánál egy cipős dobozzal kezdünk, az a háromosztatú ház, azt bővítjük oldalra, folyosóval, majd szobákkal, figyelve a tető változásaira. Hasznos lehet egy bontás alatt levő ház meglátogatása. Feladat lehet gyurmából egy háromosztatú ház megépítése, lécből a gerenda, nádból a tető. A harmadik fejezetben - Az apátfalvi ház berendezése - bemutatom a Kamin kéményt, szúnyoghálós ágyat, a sarokkanapét, a szilkéket, a tálas fogast és még sok más berendezési tárgyat, melyek nagyrészt házilag készültek, vagy helybeli kézműves mesterek termékei. A ház berendezéseit a következőképp tanítom. Egy nagyobb dobozt három részre osztunk: szoba, konyha, kamra, és felülnézetben rakjuk bele a bútorokat (apróbb dobozokat) a helyükre. A néprajzi gyűjteményben tárgyfelismerést végzünk. Mi ez a kezemben? Tanulságos ráébreszteni a gyerekeket, hogy régen csak természetes anyagból készítettek használati eszközt. Keressük a tárgyak mai megfelelőjét: sublót, prices, kanta, köcsög. Csoportosítjuk a tárgyakat alapanyaguk szerint: agyag, üveg, fém, fa, textil. Megnézzük mely berendezési tárgyakat használjuk, és melyek tűntek el az idők folyamán. Többen is építettek szabadtéri kemencét a faluban, meg fogunk nézni egyet. Kenyérlángos sütését szeretnénk kipróbálni. E téren lehet bíztatni a gyerekeket tárgyak gyűjtésére. A negyedik fejezet - Az apátfalvi népviselet - sok szép korabeli fénykép segítségével mutatja be a ruházkodás hagyományos elemeit. Megtudhatjuk mi is a testhönálló, a
