Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)

III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret

A közsyűjtemények, az oktatás és a honismeret 285 dött. (Olvasókönyv 12.) A török harcok idején Makó több ízben is gazdát cserélt. 1551-ben a makói parasztpolgárok megfutamították Kamber bég csapatait, ezt az eseményt Tinódi Lantos Sebestyén is megörökítette „Erdéli história" című históriás énekében. (Olvasókönyv 13.) Irodalomórán is megemlítendő tényező ez. Különösen érdekes források a korról a portaösszeírások, a török defterek, az ur­báriumok. Az adóképesség mértéke képet ad egy-egy település gazdasági erejéről, fejlettségéről. A névjegyzékekből a lakosság etnikai összetételére is lehet következtet­ni. 1567-ben Makó lakossága szinte színmagyarnak tekinthető, az 1579-es összeírás­ban már tükröződik a délről menekülő szlávok megjelenése e térségben. (Olvasó­könyv 14., 15., 16.) A Habsburg, magyar és török harcok időszakában a kis mezőváros és környéke gyakran vált hadszíntérré, hol egyik, hol másik fél oltalma alá próbált he­lyezkedni. A tatár segédcsapatok pusztítása után hét évre elnéptelenedett város szá­mára az újratelepedés után 1608-ban Báthori Gábor erdélyi fejedelem adott kiváltság- levelet, önálló bíráskodási joggal ruházva fel a makóiakat. (Olvasókönyv 17.) A 17. század folyamán különböző családok birtokvitáinak dokumentumaiban követhető nyomon a mezőváros hányatott sorsa. Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin, I. Rákó­czi György, Wesselényi nádor, I. Rákóczi Ferenc, majd a Csanádi püspökök intézke­dései alakították birtokosainak sorát, mígnem 1672-től a királyi kamara vette kezébe a mezőváros ügyeit, és 1682-ben a püspöki követelésektől is megvédte a makóiakat. (Olvasókönyv 18., 19.) 1686-ban a Tisza és Maros szöge felszabadult a török uralom alól. A Temesvár környéki tatár segédcsapatok azonban be-becsapva a Maros vidéké­re olyan pusztítást vittek véghez, hogy Makó lakosai elmenekültek az Alföld más vá­rosaiba. (Olvasókönyv 20.) A város felvirágzása a török uralmat végleg lezáró karlócai béke utáni visszatelepü­léssel kezdődött meg. 1699. május 7-én a Pozsonyi Kamara oklevelében a városba visz- szatelepülőknek mentességet adott az adók és szolgáltatások alól. Ez lehetővé tette a város újjászületését, ma ennek emlékére május 7-én ünnepük Makó város napját. (Olva­sókönyv 22.) A török kiűzése után a Maros mentére is kiterjedt a szerb katonaság által ellenőrzött határőrvidék. A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc zsákmányoló betöré­sek elhárítására a makóiak II. Rákóczi Ferenchez fordultak védelemért, aki oltalomleve­let adott nekik. A harcok idején Makó és környéke elszenvedte a határ menti fekvés összes hátrányát: a kétfelé adózást és a létbizonytalanságot. (Olvasókönyv 24.) A 18. század folyamán Makó gazdasági fejlődése a vásártartási jog visszaszerzé­sével, a sókereskedelem fellendülésével, a zsidó kereskedők betelepülésével ismét fel­felé ívelt. (Olvasókönyv 25., 27., 28.) Püspök-földesurai Makótól is jelentős jövedel­mekre tettek szert.(Olvasókönyv 29.) Mária Terézia urbáriumának tanításakor forrás­ként jól felhasználható Makó püspöki mezőváros úrbéri szerződéstervezete. (Olvasó­könyv 32., 33.) A szolgasorúak helyzetéről a 19. század elején a munkabérek és kö­telmek jegyzéke ad részletes tájékoztatást.(01vasókönyv 30.) Különösen érdekesek a diákok számára az iskolai oktatás és nevelés helyzetét bemutató források (Olvasó-

Next

/
Thumbnails
Contents