Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - Honismereti táborok megyénkben
262 Honismereti tevékenysésünk tapasztalataiból Az 1990-es évek végének táborait már csak a szervezők lelkesedése tartotta életben, ugyanis pályázatokon nyert pénzzel és saját verbuválással szerveztük a diákokat, amelyek Bogdán Lajos lankadatlan kitartása nélkül nem jöhettek volna létre. Nagy volt a verseny a nyári programok területén, s a diákok erős „kínálati piacon" válogathattak a szünidőre kínált eltérő programok közül. Ebben a versenyben a „honismereti diáktábor" nyújtotta önképző jellegű, minimális szakmai motiváltságot föltételező koncepciója lemaradt, s a tábort 2000-ben kellő érdeklődés híján, már nem tudtuk megszervezni. MARJANUCZ LÁSZLÓ Honismereti diáktáborok Apátfalván I. 1987-ben rendeztek először néprajzi gyűjtőtábort Apátfalván. A megyéből érkező középiskolás tanulókat az általános iskola termeiben szállásolták el. A helybeliek részéről Czakó Józsefné Manci néni a honismereti szakkör vezetője vállalta a szervezési feladatokat. Ő egyeztetett az adatközlőkkel is, mikor, melyik szakcsoport fog ellátogatni az idősekhez, milyen témáról fognak kérdezni. A tábor szakmai irányítói a megye múzeumainak munkatársai voltak. A tábort - mint mindig - most is Marjanucz László vezette, aki jól megtalálta a hangot a gyerekekkel, ügyelt rá, hogy a nyaralás mellett a gyűjtőmunka is megvalósuljon. A Halmágyi Pál (a makói Múzeum munkatársa) köré csoportosuló fiúk az egész tábor idején harcoltak, felkutatták a „felszabadulás" emlékeit 1944 szeptemberéből. Bárkányi Ildikó (a szegedi múzeum munkatársa) hagyományos népi öltözködés témakörében vezetett csoportot, viseleti darabokat gyűjtöttek a múzeumnak. Délben testhönállókkal, kendőkkel, hímzésekkel, térítőkkel megpakolva értek vissza útjaikról. Esténként a táborozok is felpróbálták a népviseleteket, mindig megállapítottuk, soványabbak voltak a pátfalviak. Vig Zoltán (a makói levéltár munkatársa) és csapata videofilmét készített a tábor életéről, és a levéltárban kutattak fel írásos emlékeket a faluról. Czakó Józsefné (a helyi könyvtár munkatársa) és csoportja a népi játékokról kérdezősködött az idősektől. Sokszor egész életeket meséltek el az adatközlők. Egy délután előadást hallhattunk Apátfalva páratlan néprajzi értékéről, bemutatták a festett bútorokat, imakönyveket, a pátfalvi hímzést, fafaragásokat, cserépedényeket. Vendégei voltunk az apátfalvai plébánosnak, Katona Istvánnak is, aki bemutatta a Szent Mihály templomot, a miseruhákat, szobrokat, aranykelyheket. A helyi termelőszövetkezet busszal elvitt minket határjárásra, ahol megnéztük a Langó- kápolnát, a Kun László-keresztet és a Bökényi-dombot. Ez a tábor sokaknak emlékezetes marad, jó közösség kovácsolódott a résztvevőkből, több barátság is szövődött.