Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - Honismereti táborok megyénkben
Honismereti táborok mesyénkben 257 A személyi és anyagi szervező munkát a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága, a szakmai program megvalósítását pedig fölkért múzeumi és levéltári tudományos munkatársak végezték. A táborok erkölcsi gazdája s mintegy szakmai védnöke a Népfront Csongrád Megyei Honismereti Bizottsága volt. E hármas intézményi háttérrel (finanszírozó, kivitelező, szellemi támogató) működtek a táborok egészen a rendszerváltozásig. A tábor vezetője mindig a KISZ által delegált személy volt, hivatalos nevén a „táborvezető", de gyakran hívták „politikai vezetőnek" is. Kezdetben Koczor Lajos, majd 1979-től Marjanucz László töltötte be ezt a funkciót. Mellettük működött a helyettes vezető (szakmai irányító), aki múzeumi (Juhász Antal, Juhász János) vagy egyetemi munkatársak (Hegyi András, Raffay Ernő) közül került ki. Változott a helyzet, mikor e sorok írója már muzeológus-történészként, de továbbra is a KISZ által fölkért megbízottként egy személyben töltötte be a táborvezetői és szakmai irányítói posztot. A kialakult munkamegosztásban a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága adta a pénzt, toborozta a gyerekeket, egyeztetett a helyszín kijelölésében, és gondoskodott a tábor infrastruktúrájáról (szállás, ellátás, kiegészítő programok). A megyei múzeumi szervezet dolgozta ki a szakmai programot, és megvalósításához rendelkezésre bocsátotta fölkészült munkatársait, mégpedig mindig abból a múzeumból, amelynek területén zajlott le a találkozó. Ez az együttműködés tartotta életben a táborok ügyét. Kezdetben két hétig, majd 10 napig tartott a nyári gyűjtőmunka, azonban a rendszerváltás után anyagi és szervezési okokból egy hétre csökkent az időtartama. A táborok célja kettős volt: a középiskolás diákok (átlagosan 30-35 fő) ismerkedjenek meg a honismereti kutatómunka elvi és gyakorlati módszereivel, illetve a tábornak helyt adó település és környéke nevezetességeivel. Emellett gyűjtsenek anyagot a területileg illetékes múzeum számára, így a diákmunka lényegében hasznos, a közgyűjteményt gyarapító leletmentésnek is fölfogható. A diáktáborok e kettős célkitűzése végig megmaradt, hisz a gyűjtés - rendezés - földolgozás metodikai elemeit az egész tábor alatt, de külön csoportokban gyakorolták, míg a „hely szellemének" megismeréséhez közös kulturális és egyéb szabadidős rendezvények járultak hozzá. így volt ez az első, Csongrádon tartott táborban is, ahol Koczor Lajos a tábor KISZ-vezetője, Juhász Antal pedig a szakmai irányítója volt. Szakcsoportvezetőként vettek részt a munkában: Szigeti György apátfalvai, Juhász János csongrádi, Somodi Ferenc szegedi és Felföldi László makói néprajzkutatók. A tábor közéleti súlyát növelte, hogy az ünnepélyes megnyitón a KISZ megyei titkára és Csongrád város párt- bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket. A rendszerváltozásig nem is változott a helyzet: az addig érvényes nómenklatúra magas pozíciót betöltő tagjai minden nyári találkozón jelenlétükkel emelték ki a tábor fontosságát. A táborok tartalmi munkája állandó pilléreken nyugodott: néprajz, helytörténet, folklór (s alkalmanként a régészet, természetrajz) adták a kutatandó területeket, de hogy ezen belül milyen témák fölgöngyölítésére szerveződtek csoportok, a helyi adottságok döntötték el. Az első honismereti diáktábor például öt szakcsoportban
