Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti-helytörténeti gyűjtemények
Honismereti-helytörténeti syűjtemények 205 A nagy házban több kiállító terem és öt raktárhelyiség áll a Falumúzeum rendelkezésére. Jelenleg több teremben látható régészeti anyag: „Szegvár-Tűzköves az újkőkori ember lakóhelye", „Szeg várának kövei, vasai" című, illetve a szegvári „vár" régészeti feltárásának leleteit bemutató tárlatok. Három szobában rendeztek be néprajzi anyagot (Szegvári népélet a 19.-20. század fordulóján.), valamint Kossuth Lajos és Szegvár „kapcsolatát" bemutató kiállítást láthat a Szegvárra látogató. Az előszoba az első kiállító helyiség. A Jaksa János emlékfalon kívül a Kossuth-szobor melletti üveges tárló értékes relikviákat tartalmaz. Ezek a tárgyak az 1848. október 2-án toborzókörútja alkalmából Szegváron is beszédet mondó Kossuth Lajos és Szegvár kapcsolatát bizonyítják. A következő szobában elébünk tárul az újkőkori ember lakóháza. A teljes egészében növényi anyagokból készült házacskában minden megtalálható, amit a család használt. A leletek a Szegvár-Tűzköves nevű, híres régészeti lelőhelyről, a Tiszaikultúra nagy telepéről kerültek elő. A szobában lévő rekonstruált újkőkori ház előtti térben, egymással szemben két üveges tárlót helyeztünk el. Bennük megtalálhatók azok a régészeti leletek, melyek azt bizonyítják, községünk környéke az újkőkor óta folyamatosan lakott hely. Népcsoportok éltek ezen a területen az újkőkorban (Kőröskultúra, Tiszai-kultúra), a rézkorban, a bronzkorban, az ókorban (szkíták, kelták, szarmaták, gótok, hunok, gepidák), a népvándorlás korában, a középkorban (avarok, gepidák, longobárdok). A honfoglalás idején népcsoport telepedett le a Kórógy partján. Sok régészeti lelet bizonyítja, települések léteztek Szegvár környékén az Árpád- házi királyok korában is. A szomszédos szobában megtudhatjuk, milyen eszközöket használt a gazdálkodáshoz az újkőkori nép, amelynek családjai az előző szobában felépített házban laktak. Megnézhetjük gyönyörűen csiszolt kő- és csonteszközeit, a szép formájú, csodálatosan gazdag mintázattal díszített cserépedényeit. Ezt az újkőkorban élt tűzkövesi népet erről a mintázatról a vonaldíszes kerámia népének is nevezik. Ennek a népnek egy másik nagyon értékes tárgyát is láthatjuk ebben a kiállító teremben: a Sarlós Istent, aki egy férfialakban megjelenített isten. Ez a nép addig a termékenység istennőjét a női testformában jelenítette meg, istennőknek áldozott. Amikor áttért a termelésre, a kultikus életében is változás következett be. Ebből a kiállító teremből egy kisebb szobába jutunk, mely a Szegváron született dr. Bartucz Lajos antropológus egyetemi tanárnak állít emléket. Az emlékszobában megismerhetjük életét, munkásságát. A következő szobában a századforduló táján élő szegvári szegényparaszt család életmódjához jutunk tapintható közelségbe. A lakó- és tisztaszobának berendezett helyiség tartalmaz minden bútort és berendezést, amit használt egy parasztcsalád abban az időben. Gyönyörű a festett-faragott végű tornyos nyoszolya és a mellette lévő tulipános láda. Ezek a 19. század legelején készültek. Klasszikus századfordulói parasztszobai enteriőr a nagy asztal a sarokpaddal és fölötte a falon lévő családi fényképek sora a szentképekkel, obsit-levelekkel, valamint a búbos kemence a padkával, kuckóval.
