Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti-helytörténeti gyűjtemények
162 A honismereti tevékenység közösségei és színterei A IV. helyiségben a helyi mesterségeket mutatják be. A kisparaszti gazdálkodás minden eszközét fellelhetjük a kiállításon. A hosszú terem nyugati oldalán néhány kismesterség szerszámai láthatók: késes, cipész, csizmadia, ezermester. A Csongrád északnyugati határában elterülő háromezer hold homokot elődeink szőlőművelés alá vonták. Szinte nem volt olyan család, amely legalább 1-2 hold szőlővel ne rendelkezett volna. Ezért a szőlőművelés eszközei is megtalálhatók itt. Az V. helyiségben egy kovácsműhelyt rendeztek be, melyet két egykori - az And- rássy utcai Körösi László és a Széchenyi úti Vincze János - kovácsmesterek leszármazottai ajándékoztak az intézménynek. Ritka példány a fújtató, a tűz izzításának az eszköze, mely a szokásostól eltérően nem bőgő alakú. A négy faláb közé befogott bőrtömlős fújtató még ma is működőképes, pedig kora meghaladja a 150 évet. A VI. helyiségben kiállított anyag a méhészeté, mely ősi foglalkozás. Hosszú időn át az adta meg jelentőségét, hogy a méh által termelt méznek, mint édesítőszernek és a viasznak, mint a gyertya alapanyagának a 18. század elejéig alig volt versenytársa. Eredetileg a természetes faodút utánzó kivájt farönkökben, vesszőből, szalmából font kasokban tartották a méhcsaládokat. Forradalmi átalakulást jelentett a méhészetben a mozgatható kaptár feltalálása. A kaptárban, kiszedhető keretekben, a sejtfenék alakjával előnyomott, viaszból készült műlépre épülnek a lépek. így a méz a méhek lefojtása nélkül elszedhető. E gyűjteményben különböző típusú kaptárak láthatók, és megtalálható itt a pörgető is, mellyel a centrifugális erő segítségével a keretben lévő mézet kiürítik. A VII. helyiségben kőzeteket láthatunk, és itt mutatjuk be a Csongrád határában élő madarakat is._Az 1900-as évek első felének iskolai életét idézik fel a kiállított tárgyi emlékek: tolltartó, palatábla, palavessző, értesítők, tantervek, a tantestületről készült fotók, a korabeli tankönyvek. A terem sarkában egy tanári asztal s az előtte lévő iskolapad idézi a 20. század elejének tantermeit. A történelemtanítás különböző időszakainak tankönyveit, olvasókönyveit, atlaszait és tanárok által készített makettjeit, valamint az olvasástanításhoz szükséges ABC kártyákat is megtekintheti a látogató. Az emléktábla az 1914-1918-as háborúban hősi halált halt Püspöki József tanító emlékére készült. A VIII. teremben a csongrádi vitézek képeit nézheti meg a látogató. A vitézi rendet Horthy Miklós 1920-ban létesítette, melynek tagja az lehetett, aki az első világháborúban magas kitüntetést (pl. nagyezüst, arany vitézségi érem) szerzett. A felvétel telekadománnyal járt volna, de nem mindenki kapta meg. A vitézi címet a legidősebb fiúgyermek örökölte. A kiállítás középpontjában egy elektromos térkép van, amely a városban és a határában lévő 117 régészeti lelőhelyet rögzíti. Figyelemre méltó a téglagyűjtemény. A legérdekesebb darabok az ellési monostorból valók, s vannak feliratos téglák. Az „Elet a Tiszán", és a „Képek a Tisza életéből" című kiállítást lehet még itt megtekinteni. A kubikos talicska és szerszámok a velük dolgozó néprétegre emlékeztetnek. A középen lévő oszlop déli oldalán a Keresztény Gőzmalom termékei láthatók. A IX. helyiség a parasztház konyha előtti terének, a pitvarnak funkcióját mutatja be. A köcsögfa csurgójára a tejgazdálkodás edényeit akasztották mosás után.
