Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)

II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti közösségek

Honismereti közösségek 139 A makói Erdei Ferenc Honismereti Szakkör A néprajznak mint tudománynak, a régi hagyományok megismerésének jelentős szerepe van a nevelésben. A népi kultúra megismerése annak a tanulságnak a levoná­sával jár, hogy az elődök nehéz gazdasági és társadalmi körülmények között milyen nagyszerű alkotásokat tudtak létrehozni. Az 1970-es években sorra alakultak az álta­lános iskolákban a honismereti szakkörök, a lelkes diákok tanári irányítással, vala­mint muzeológusok segítségével gyűjtőmunkát végeztek lakóhelyükön és környékén. A paraszti élet hagyományaival ismerkedtek, eszközöket, népviseletet, mondókákat gyűjtöttek. Iskolamúzeumot hoztak létre, lerajzolták a gyűjtött tárgyakat, eljátszották a népszokásokat, a gyerekjátékokat. Most az Erdei Ferenc Honismereti szakkör munkáját kívánom bemutatni, amely 1974-ben alakult Makón a Farkas Imre Általános Iskolában, és vezetésemmel 1983-ig működött. A szakköri tagokat a gyűjtőmunkában Felföldi László muzeológus és fel­nőtt pártoló tagok is segítették. Az elsődleges cél egy iskolai helytörténeti múzeum létrehozása volt. Kezdetben régi gyermekjátékokkal ismerkedtünk meg, amelyeket Makón és környékén játszottak például csigória-gágária, bige, bic, pandúrozás. A Csongrád megyei honismereti pályázaton II. díjat nyertünk a játékok bemutatásával. Az apátfalvi népművész-mester, Kardos István dél-alföldi csárdást és egy betlehe- mes játékot tanított a szakkör tagjainak. A téli népszokást bemutattuk 1975 májusában, a Hagymaházban a Honismereti Napokon. „Gulyás vagyok, vígan őrzöm nyájamat, / Furulyámmal vígasztalom magamat. / Ha behajtom nyájamat az akolba, / felpattanok kajla-bajla csacsimra, / Füle közé vágok a nagy bunkós botommal. / Ha jól lakok fordí­tott kásával, / Nem cserélek én százhúsz tekenyős békával." (Kardos István). A szakkör tagjai több alkalommal meglátogatták az idősek napközi otthonát, ahol népszokásokat, mondókákat, babonákat, időjáráshoz kötődő népi megfigyeléseket je­gyeztek le. Például: „Ha András napkor megárad a Maros, a következő évben kijön a medréből." „Jeget tör Mátyás, ha talál, ha nem talál, csinál." Nagy érdeklődéssel gyűj­tötték a tanulók a babonákhoz kapcsolódó szokásokat. Például: „Ha a kakas egyet kukorékol, akkor váratlan vendég jön, ha háromat kukorékol, másnap eső lesz." „Új­holdkor ütni kell a zsebben a pénzt, és akkor pénz áll majd a házhoz." 1980. október 26-án a megyei honismereti napok megnyitóján a Hagymaházban szakkörünk dramatikus játék keretében bemutatta Erdei Ferenc életútját. „Erdei Ferenc emlékére és részben az ő munkáiból összeállított kis műsort mutattak be a kisdiákok. Furcsa talán, de így van: tudtak újat mondani a hallgatóságnak. A kisiskolások azt mu­tatták be, - és ez az, ami a nagy tapsot kiváltotta, - hogy érdekli őket a múlt."1 A Szegedi Móra Ferenc Múzeum honismereti pályázatán 1981-ben első díjat nyer­tünk a „Makói gyógymódok" című pályamunkával. A 27 oldalas dolgozatot 38 színes * Magyar Nemzet 1980. okt. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents