Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Válogatott dokumentumok
hogy az átszivárgás ezen mélyebb fekvésű elmozdult helyen lépett fel legkorábban. A 9,14 m-es vízállásnál már a járdasíkja fölött jelent meg az átszivárgó víz. A csúszásra hajlamos partfalszakaszon műszeres ellenőrző méréseket is szerveztünk, amely kiterjedt mind vízszintes, mind magassági értelmű mérésekre. Az ellenőrző méréseket magas víznél 2 naponként, a vízállás csökkenésének rohamosabb növekedésekor naponként is végeztük. A jelentés megírásának időpontjáig elmozdulás nem történt. (Az Alsó rakpart tovább mozgott mind vízszintes, mind pedig magassági értelemben.) A szóban forgó partfalszakasz átépítésére kész kivitelezési dokumentáció állt rendelkezésre, amiben a feltehető elmozdulások statikai számításainak eredményei is mellékelve voltak, ezért szerintem az igen nagy létszámban felvonultatott ilyen irányú szakértői tevékenységet túlzottnak vélem. A veszély ismertetésére vagy elhárításának megoldására — mivel a mű tervezője elérhető — a tervező egy személyben is elegendő lett volna. A Közgazdasági Technikum víz felöli épületszárnyából biztonsági okokból a tanulók kitelepítése megtörtént. A fővédvonal másik gyenge szakasza a 12 + 877 szelvénytől a 13+081 szelvények között volt. Ebből 220 fm-re tehető az a szakasz, ahol a II. világháború idején elkövetett vasúti híd bombázások maradványai fellelhetők. A bombatölcsérek helyei, visszatöltésének anyaga, a visszatöltés módja, mind megannyi ismeretlen tényezővel nehezítette meg a védekezés műszaki meghatározását. A Vízmű előtti Alsó rakpart 1953-ban megcsúszott — hasonló okokból mint a Közgazdasági Technikum előtt — de a partfal akkor mozdulatlan maradt. Ugyanakkor ezen a védszakaszon a sétány rendezési munkálatok miatt mélyépítési tevékenység folyt, így az elbontott utak és járdák helyein, valamint a kiemelt tükrök területén az eredeti terepszintnél 40-60 cm-rel mélyebb terepszint várta a magas és tartós vízállást. Ezen a védszakaszon van az egyes számú főgyűjtő csatorna bevezetése, egy 150 cm-es és egy 80 cm-es átmérőjű nyomócsővel a Tiszába. A 80 cm-es nyomócső fölött a kiemelt út- tükör miatt mindössze 40-50 cm-is takarás maradt, ami tovább csökkentette a védelmi biztonságot. A közművek cseréjéhez kiemelt munkaárkok hasonló módon. Nehezítette a védelmi munkálatokat a DÁV magasan fekvő földkábele és a partfallal párhuzamos postai kábelek is. A mellvédfal magassága itt is igen alacsony, mert a mért legalacsonyabb szint 84,62 mAf van. A védszakasz védelmét a fentiek figyelembe vételével igen körültekintően kellett megoldani. Első teendőként az elektromos kábel mechanikai védelmét biztosítottuk, majd a terület megközelítésének érdekében salak utat építettünk. A mellvédfal bevédése urán — a szorító gátakkal egy időben — az alacsony szintű terület leterhelését készítettük el. Ez több szempontból is hasznosnak bizonyult, mert a későbbiek folyamán egyrészt az esőzések idején is használható utat tudtunk biztosítani a védelmi területre, másrészt a szivárgó víz a talajban maradt, ami a vízáramlást megnehezítette, és nem utolsó sorban a nyomócső vonalán a talajtörés veszélye kisebbé vált. A mellvédfal mellett épült szorítógát mögé a fakadó vizek felfogására és egyben biztonsági védvonalként egy második szorítósort építettünk, amely a víz felöli oldalon fóliázva volt, megtámasztása 2,5 m-ként bordákkal történt. A partfal régi vasúti hídhoz csatlakozó részénél a mellvédfal mögötti mély fekvésű kazettát homokzsákokkal leterheltük. A mellvédfalas védszakasz egyéb helyein a már korábban ismertetett védelmi megoldáson kívül a falban lévő bevezető csövek dugózását kellett elvégeznünk. 305
