Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Válogatott dokumentumok
MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Propaganda és Művelődési Osztálya Szeged Tárgy: Június havi információs jelentés KEDVES ELVTÁRSAK! Június havi információs jelentésüket a következőkben foglaljuk össze: Az információs időszak a város éltében egy eddig példátlan méretű árvízveszélyt rejtegetett magában azzal, hogy a Maros folyó vízszintje az eddigi maximálisan 580 cm vízmagasságot 44 cm-rel túllépte és május 21-én 624 cm vízmagassággal tetőzött. A levonuló árhullám természete és mennyisége néhány napig teljesen megbénította a város békés életét, és minden erőt a védekezésre kellett fordítani. Lényegében véve a város politikai, állami társadalmi és gazdasági szerveinek mindennemű munkát a védekezésnek kellett alárendelni, és ennek megfelelően kellett időről időre kialakítani a legjobban alkalmazható politikai és állami döntéseket. Ez annál is inkább szükséges volt, mert a levonuló árhullám a vártnál nagyobb és veszélyesebb volt, aminek következtében a város lakosságát — a munkaképes férfiakat kivéve — ki kellett telepíteni, ami tovább differenciálta a helyi politika kialakítását. A város politikai és állami vezetését május 17-én a déli órákban értesítették illetékes felsőbb szervek a várható veszélyről. Ezt követő napon kibővített aktíva ülést hívott össze a városi Pártbizottság, ahol a rendelkezésre álló adatok alapján tájékoztattuk a párt, gazdasági, intézményi vezetőket a várható veszélyről és az elhatározott intézkedésekről. Ezt követően a város valamennyi munkahelyén röpgyűlésen ismertették a dolgozókkal a kialakult helyzetet. Ekkor már megjelent az első írásos tájékoztató, ami sokat segített a lakosság tájékoztatásában. Május 18-án és 19-én nagy katonai és vízügyi erők érkeztek a városba, ami szokatlan volt a lakosság számára. Ennek ellenére a lakosság bizonyos fokig lebecsülte a veszélyt, s ez végig nehezítette az intézkedések végrehajtását. A politikai munka legfontosabb része ebben az időszakban a közerő mozgósítása volt, mert a város határán kívüli folyószakaszon és a Makó-békéssámsoni csatornán ekkor már kritikus helyzet volt és már-már úgy látszott, hogy nem bírják a töltések a terhelést, és közvetlen veszély fenyegette a várost. A helyi vezetés, egyetértve a megyei vezetéssel, szükségesnek látta a lakosság politikai felkészítését a kitelepítésre. Erre felhasználtuk a Területi Árvízvédelmi Bizottság elnöke által kiadott írásos tájékoztatót, amit hangos híradón keresztül gyorsan ismertettünk a város lakosságával. Közben május 20-án este a Védelemvezetőség elrendelte az I. és II. ütemezésű kitelepítést. Ennek előkészítésére széleskörű aktíva ülést tartottunk, melyen a megyei és helyi vezető elvtársak ismertették az intézkedés szükségességét. A kitelepítés megkezdésekor a lakosság körében néhány percig nagy feszültség volt tapasztalható, de a lakóterületeken alkalmazott széleskörű politikai munka, a kitelepítés példás technikai előkészítése gyorsan eloszlatta a félelmet és minden a legnagyobb rendben zajlott le. Május 21-én az iskolákban megszűnt a tanítás, ipari és mezőgazdasági munkahelyeken lényegében leállt a termelés, minden rendelkezésre álló férfi munkaerőt ekkor már a gátakra kellett mozgósítani, hisz a Maros másfél nap alatt pontosan 2 métert áradt és elérte a 624 cm-es magasságot. Ez az óriási víztömeg és a kedvezőtlen időjárás pszichológiailag eléggé megviselte a lakosságot és a leghelyesebb lépés a város kitele288
