Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Válogatott dokumentumok
nagy vízmennyiséget kapott volna. Nagy teljesítményű szivattyúkat bocsátottak a magyar fél részére Nagylaknál, ahol a csatornából gyorsan át kellett szivattyúzni a vizet. Május 19-én a Maros tartós tetőzése miatt és a gátszivárgások miatt elrendelték Nagylak, Magyarcsanád, Apátfalva, majd május 20-án Kiszombor, Ferencszállás, Klá- rafalva, Maroslele lakossága részére a fokozott készenlétet, hogy minden ember felöltözve, csomaggal készenlétbe álljon, hogy riasztás esetén a kitelepítést minél rövidebb idő alatt végre lehessen hajtani. A tervezett kitelepítést ekkor nem kellett végrehajtani. A védekezés ebben az időben is nagy erővel folyt a Maros menti részeken. Különösen Magyarcsanád és Apátfalva térségében volt nehéz a helyzet az erős átszivárgások miatt. Apátfalván gátrepedés történt, amit csak nehezen lehetett megmenteni. Ha itt gátszakadás következik be, akkor Apátfalva, Magyarcsanád és Makó is víz alá került volna. Eközben a Sámson-Apátfalva csatorna szintén megtelt vízzel és itt is súlyos helyzet állott elő. Községünket fenyegető veszély május 20-án az éjjeli órákban keletkezett Maroslele térségében a buzgárcsoportok kialakulásával. Ez a súlyos helyzet jelenleg is tart még. Jellemző erre a buzgárcsoportra, hogy elfogására 450 000 db homokzsákot használtak fel. Mint közismert május 21-én az esti órákban a megyei védelemvezetés elrendelte Makó város részleges kitelepítését és ezzel egyidejűleg a járás védelem vezetése Ma- roslelére települt át, mert ezen az éjszakán ezt a községet is Oföldeák községgel együtt ki kellett részlegesen telepíteni. Ennek oka elsősorban Makó térségében a Hadár lejárónál működő és igen veszélyesnek mutatkozó buzgárcsoport volt. Ennek lokalizálása műszakilag nem látszott teljesen biztosítottnak és sikertelenség esetén katasztrófát, sőt megbocsáthatatlan bűnt okozott volna ebben a térségben, ha a részleges kitelepítést nem hajtjuk végre. Annak veszélye állt fenn, hogy gátszakadás esetén a magassági pontok figyelembevételével Maroslele községben mintegy négy méteres alakult volna ki, községünkben hasonló nagyságú, Makón 2,5-3 méteres vízoszlop alakul ki. Ez a víztömeg viszonylag rövid időn belül a lakóépületek és a bennük lévő értékek túlnyomó nagy többségét tönkretette volna. Hosszú vívódás után született meg a döntés a területek kitelepítésére, de hangsúlyozni kell, hogy megalapozott és feltétlen szükséges volt a kitelepítés végrehajtására. Községünkből 5032 főt telepítettek ki azon az éjszakán úgy, hogy Gencshát területéről az állami gazdaság végezte el a kitelepítést saját erővel. Községünkben még külön gondot okozott az is, hogy két vagonnyi méreg volt tárolva, aminek elszállításáról is sürgősen gondoskodni kellett. A Maros jobb partjánál a maroslelei részen ma is komoly veszélyt jelent az, hogy 2,5 km hosszúságban a töltés elszivacsosodott, sok buzgár keletkezett és erős az átszi- várgás is. Jelenleg is 360-400 fő közerő van naponta ezen a gátszakaszon közerőként munkában. Néhány szót kívánok ejteni a Maros bal parti részéről is. Itt május 23-án 17 órakor Ferencszállás térségében észlelt gátcsuszamlás miatt volt veszély. Ezért itt is el volt rendelve három község Kiszombor, Ferencszállás és Klárafalva részleges kitelepítése, de ezt csak részben hajtották végre, mert közben sikerült a szovjet csapatokkal közösen ezen a részen a hibát elhárítani. A bal parti részre az a jellemző, hogy a védtöltések alacsonyabbak, így reális a veszélye annak, hogy román területről vizet kap ez a terület, ami 2,5-3 m magasságra is felduzzadt volna. 255
