Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
Előszó
Hősünk az elemi iskola elvégzése után egy év népfőiskolát végzett, ahol a gazdálkodás korszerű formáival ismerkedett meg. Éppen ezért meglepő, hogy érett meg vezércikkek írására, és politikai szónoklatok tartására. Kétségtelenül az átlagnál nagyobb kifejező erővel, szókészlettel rendelkezett, továbbá azt írta és mondta, amiben hitt, és ez adott neki erőt. Cikkeiből a kötetben - nagyon helyesen - részleteket találunk, belőlük tájékozódhatunk kifejező- készségének erejéről, és arról az elkötelezettségről, amelynek jegyében vállalta a politikai szerepet. A kommunisták 1947 őszétől egyre nyíltabban készültek a politikai hatalom átvételére, ami világos lett az ellenzéki vezetők előtt. Sulyok Dezső javasolta Nagyivánnak, emigráljon vele együtt. O azonban hazáját, családját, a földet, amely az életét jelentette nem akarta elhagyni, maradt. A következmény ismerős. Vádak, bírósági tárgyalás és börtön. Maga és családja nem értette, mi történik velük, hiszen hittek a demokráciában és a jogállamiságban, amiről akkor már szó sem volt. Szabadulása után testileg-lelkileg összeroppanva élt egykori háza egy kis zugában megtűrtként. Nehezére esett, hogy az általa ültetett körtefák gyümölcsét nem fogyaszthatta. Nagyiván János életére - mint általában az egykori jobboldaliakéra - vonatkozó levéltári forrással nem rendelkezünk a peres iratok kivételével, amelyek azonban egyoldalú és hamis képet mutatnak. Tamasi Mihály érdeme, hogy a családtól, Nagyiván még élő lányától szerzett dokumentumokat, és tőle jutott olyan információkhoz, amelyeket már csak ő ismer. Szerzőnk az utolsó pillanatokat ragadta meg szerencsésen, és így készítette el kismonográfiáját, amelynek szövegét számos írásos dokumentum és fénykép egészíti ki, amelyek felidézik a kor hangulatát. Főszereplőnk sorsa Faludi Ferenc Forgandó szerencse című versének sorait idézi fel bennünk: „Fortuna szekerén okossan ülj, Úgy forgasd tengelét, hogy ki, ne dűlj. Hol édes jó anyád, hol mostohád, Dolgárul senkinek számot nem ád." Blazovich László 8
