Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A népszerű politikus
a helyileg elenyésző kisebbséget alkotó kommunista párt állandó támadását és beavatkozását kellett elszenvednie, ami mélyen sértette a kisgazdapárti választók önérzetét. Most megjelent olyan párt, amely véget akart vetni a kialakult megalázó helyzetnek, ezért sokan csatlakoztak hozzá. Nagyiván János nemzetgyűlési képviselői beszámoló gyűléseit használta fel az új párt programjának, politikájának ismertetésére, a tagtoborzásra. A párt délvidéki szervezete már 1946. december elején megalakult, amely a tagtoborzást irányította. Egymás után jöttek létre a helyi szervezetek. Mind a baloldali pártok, mint a kisgazdapárt gátolni igyekezett a szabadságpárt szervező munkáját, mert érezték, hogy nem kis veszélyt jelent számukra a szabadságpárt térhódítása. A szegedi népügyészség Nagyiván János képviselői mandátumának megvonását kérte a szabadságpárt szegedi zászlóbontó gyűlésén mondott beszéde miatt. E kérésnek azonban nem lett foganatja. A rendőrség államvédelmi osztálya (ávo) azonban egyre nagyobb figyelemmel kísérte a párt szervező munkáját és politikai tevékenységét. A politikai viszonyok alakulását, a lakosság hangulatát ezekben a hetekben döntően befolyásolta, hogy folyt az úgynevezett „köztársaság ellenes összeesküvés" felszámolása. Az állambiztonsági szervek, köztük a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya a Magyar Közösség nevű társaság politikai tárgyú beszélgetéseit használták fel arra, hogy „köztársaság ellenes összeesküvést" kreáljanak, s mindazokat gyanúba fogják, letartóztassák, akik kapcsolatban álltak az említett társasággal. A helyi kommunista vezetők először örültek annak, hogy a szabadság- párt tömegeket hódít el a kisgazdapárttól. Később azonban kezdték felismerni, hogy a szabadságpárt térhódítása a baloldal számára is súlyos veszélyt rejt magában. A február közepén tartott III. nagyszegedi kommunista pártértekezleten azonban Apró Antal, a központi vezetőség képviselője politikai beszámolójában a kisgazdapárti reakció elleni harc általános feladatait taglalta. Az újra esedékessé váló ipartestületi választások előtt mind a munkáspártok, mind a kisgazdapárt fontosnak tartották az iparosság gondjaival való foglalkozást. Egymást érték a pártok által szervezett iparosgyűlések, tanácskozások. E réteg hangulatát azonban erősen rontotta az, hogy a kommunisták által a tőkésosztály ellen hirdetett harc jegyében tervbe vették a progresszív vagyonadó és a jövedelemtöbblet-adó (vagyondézsma) bevezetését, amely nemcsak a tőkéseket, hanem a kisiparosokat is sújtotta. A szabadságpárt politikai befolyásának gyors növekedését bizonyította, hogy a kisiparosok között tagjaik és támogatóik külön pártonkívülinek neve82
