Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)

A népszerű politikus

Nagyiván beszédét a gyűlésről beszámoló kiadvány a következőképpen ismerteti: Kisgazda, Szeged város képviselője lépett a szónok emelvényre. Nagyiván János a földművelő és a gazdatársadalom csatlakozását jelentette be a hallgatóság lelkes tapsvihara közepette. Rámutatott arra, hogy a mai rendszer, meg­csúfolja a múltat, a termelő kezeket gúzsbaköti és bilincseket akar rájuk rakni, pedig ezek a termelő kezek nem bilincseket, hanem áldást érdemelnek. A gazdaéletből vett példához kapcsolódva megállapította, hogy a közelmúltban vetet­tek ebben az országban idegen eszméket, de nekünk azokat az eszméket kell vetnünk, ame­lyek magyarok és keresztények. Krisztus keresztje mellé odaállították a latrokat, a nyilas- és horogkereszteket. Ezek mind eltűntek, de 2000 esztendő óta szilárdan áll Krisztus keresztje és hirdeti a krisztusi eszményt: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.- Hallatszanak olyan szavak - mondotta -, amelyek azt hirdetik, hogy a vallás nél­kül is lehet élni. Elismerjük: lehet vallás nélkül is élni, de a vallástalanok nem uralkodhatnak a vallásosak felett! A B-listázásokról szólva megállapította, hogy itt úgy jártakéi, mint ahogy eljárna az a gazda, aki a régi, termő gyümölcsfákat mind kivágatná. Nem szakavatott kertésze­ket, hanem kontárokat bocsátottak be a nemzet gyümölcsfaerdejébe s ezek sokszor a leg­értékesebb fákat vágták ki.- Azért mutatok rá erre, - mondotta - hogy hangoztassam: nekünk magyaroknak, keresztényeknek össze kell fognunk. Csak az arany középúton szabad járnunk, amelyen az útmutató a Jézus keresztje, s akkor ez a nemzet boldogulni fog. Össze kell fognia a nemzet minden fiának, a legegyszerűbb fizikai munkástól a leg­kiválóbb szellemi munkásig, az egyszerű földművelőtől a legképzettebb szakemberig!-Itt szabadságot hirdetnek ugyan, -fejezte be beszédét - de nézzük csak meg, Ma­gyar Testvéreim, hogy a máriaremetei búcsúról hazatérő katolikus népnek miért nem volt szabad végigvonulnia az Andrássy-úton? Azon az Andrássy-úton, amelyet a mi apáink, a mi munkásaink építettek? Ilyen ez a mai szabadság! Az a magyar munkás, aki leteszi a munka szerszámait és ünnepnapon elmegy, hogy áldozzon Istenének, az nem léphet rá erre az útra, azon az úton csak a hatalmon lévők sétálhatnak, akik nem tiszte­lik a munkást akkor sem, amikor az Úristen áldását kéri további munkájára, hogy to­vább is szolgálhassa nemzetét. Nagyiván János beszédét a nagygyűlés közönség hosszantartó, lelkes tapssal fo­gadta, majd ugyancsak lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta. (A Magyar Szabadság Párt zászlóbontó nagygyűlése. 1946. november 24. Buda­pest, 1946. 25-26.) 80

Next

/
Thumbnails
Contents