Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A népszerű politikus
lőség, a magyar demokrácia: mindannyiunk közös kincse! Ezekért harcoltunk a múltban, sokszor a gyűlölet mindent elöntő áradatával szemben is. Ezekért harcolunk továbbra is: az emberi jogokért, a humanizmusért, az emberiességért. Nem engedhetünk különbséget tenni magyar és magyar között. Aki vállalja a magyar sorsot és tehetőségét, munkáját ennek a hazának szenteli, az a mi magyar testvérünk Nem engedjük, hogy sorainkat újra megbonthassák! Új világ született. Ennek az új világnak azonban sajnos töméntelen vérben, tengernyi könnyben hosszú vajúdással, szörnyű harcok között kellett megszületnie. Ez a világ a magyar nép világa lesz, amely magábafoglalja, társadalmi állásra való tekintet nélkül ennek a nemzetnek minden igaz magyar fiát: mind a termelők, mind az ipari munkások és szellemi dolgozók millióit. S ezen embermilliók értelmes összefogásával épül újjá és gyógyul egészségessé a nem a mi hibánkból a majdnem sirbahullott, jobbsorsra érdemes nemzetünk. Mindenkit jelleme, munkája, emberi tisztessége szerint értékel majd ezután ez a nemzet. A mérhetetlen szenvedésben önmagára talált nemzetünk és tudatára ébredt annak, hogy szegénységben is csak önmaga erejében bízhat. Ez a tudat forrasztja most össze a magyart a magyarral, békességben és egyetértésben. Mi magyarok békét akarunk magunk között, mert ha nem tudnánk békességet, megértést teremteni, akkor valamennyien elpusztulunk. Ezért figyeljük és kövessük általunk választott magyar vezetőink útmutatásait. Ne üljünk fel többé a népámitóknak, ne higyjünk azoknak, akik a magyart a magyarral akarják szembeállítani, mert ezek a magyar nemzet boldogulásának a sírásói! De békét kérünk a nagyvilágtól is, mert a világ békességétől függ a mi életünk, a mi boldogulásunk is. Erre a békére meg is van a jogos reményünk, mert a magyar nemzet november negyedikén kijelölte magának azt az utat, amelyben haladni akar a jövőben s amely biztosítja boldogidását, jövendőjét. Ezt elismerték a győztes nagyhatalmak is. Tehát rajtunk a világ szeme, úgy bírálnak majd bennünket, ahogyan mi dolgozunk és viselkedünk. Vezércikke első részében arról ír, hogy a háború miatt milyen szenvedés érte a magyar népet. Hitet tesz az emberi jogok, a humanizmus, az emberiség eszméi mellett. Megállapítja, hogy hosszú vajúdás, szörnyű harcok után új világ született, amely magában foglalja a magyar nép minden igaz fiát. A fő társadalmi csoportokat szerinte a termelők, az ipari munkások és a szellemi dolgozók alkotják. Hangsúlyozza azt is, hogy ebben az új világban magyar és magyar között nem szabad különbséget tenni. A történelmi tapasztalatokra hivatkozva állítja, hogy békességre, egyetértésre van szükség, amely az új világ alapja. Követeli, hogy ne higyjünk azoknak, akik a magyart a magyarral akarják szembeállítani. Ez mindenképpen a baloldali pártok osztályharcos politikájának a bírálata. 64
