Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

20. az árverés útján hasznosítandó városi vagyon bérbeadási feltételeinek, különösen a kikiáltási árnak a megállapítása és — elvileg — az árverés helybenhagyása;

21. a törvényhatósági és községi közlekedési vonalakról, közmüvekről, középítkezésekről és közmunkáról való rendelkezés;

22. oklevelek és szabadalmak kihirdetése;

23. indítványok és interpellációk tárgyalása;

24. az egyházkegyúri jog gyakorlása;

25. minden közjogi kérdés, valamennyi ilyen tárgyú kormányrendelet;

26. a kérvényezési, fölirati és levelezési jog gyakorlása;

27. a tanácsi határozatok elleni fellebbezések elbírálása, ha azok más szerv (a kormány, a közigazgatási bizottság, a középítészeti tanács) hatáskörébe nem tartoztak;

28. mindazon ügyek, melyeket jogszabály a közgyűlés hatáskörébe utal (pl. az anyakönyvi kerületek és a tanyai kapitányságok megszervezése).

Az 1872/73. évi közgyűlési házszabályok szerint a rendes közgyűléseket minden hónap első vasárnapján délelőtt 9 órától tartották; ha aznap nem lehetett volna befejezni, akkor a következő alkalmas napokon délután 4 órától folytatták, kivéve májustól augusztusig, amikor a délutáni üléseket csak 5 órakor kezdhették.

Rendkívüli közgyűlést is lehetett tartani, mégpedig — a szervezeti szabályzat első (1873-i) kiadása szerint — akkor, ha a főispán, akadályoztatása esetén a polgármester vagy valamely bizottság szükségesnek látta.

A meghívó jegyek rendes közgyűlések előtt 3 nappal, rendkívüli közgyűlések előtt 24 órával korábban kiküldendők voltak. A tárgysorozatot a főjegyzői hivatalban is ki kellett függeszteni; rendes közgyűlés előtt 8 nappal, rendkívüli közgyűlés előtt 24 órával, s ugyanezen időtől a hivatalban a vonatkozó okmányok megtekintés végett kiteendők voltak.

A szervezeti szabályzat 1884. évi kiadása szerint, amelybe már a házszabályokat is beolvasztották, a rendes közgyűlések átkerülek minden hónap második szerdájára, ha pedig ez ünnepnap volt, akkor a megelőző hétköznapra, s mindkét esetben szükség szerint a lehetséges hétköznapokon volt folytatandók mindaddig, amíg a tárgysorozat ki nem merült.

Az egyéb szabályok változatlanok maradtak; annak hozzátételével, hogy a törzsvagyon elidegenítése céljából összehívandó közgyűlést mindig 8 nappal korábban ki kellett hirdetni, akkor is, ha az rendkívüli volt (1875:XXXV. te. 3-4. §§). A három, illetve legalább egy nappal korábban szétküldött meghívójegyeknek ezután csak a fontosabb tárgyakat kellett tartalmazniuk.

Az 1884. évi statútum-kiadás hallgatott a rendkívüli közgyűlést összehívó tisztviselőkről, az 1886. évi kiadástól viszont következetesen csak a főispán (akadályoztatása esetén kivételesen a polgármester) volt jogosult erre. A „bizottsági kezdeményezés” kimaradt a szövegből, s — mint az előző részben láthattuk — az ellenzék hiába igyekezett a szervezeti szabályzatba beleszövégezni, hogy 20 közgyűlési tag előterjesztése esetén az elnök köteles összehívni a rendkívüli közgyűlést. Hasonló rendelkezés elfogadása 1906-ig váratott magára.

Az 1890. évi statútum-kiadás lényeges újítása volt a júliusi és az augusztusi rendes (havi) közgyűlések kiiktatása, valamint az, hogy mindkét típusú közgyűlés esetén a tárgyjegyzék kifüggesztésének, a tárgyiratokba való betekintésnek, valamint a meghí56