Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

nyúlni, hanem a fizetésükből levonandó, 50 forintig terjedő bírság kiszabására is jogosult lett (233. §).

Szegeden a vasárnapok és az ünnepnapok kivételével, amikor „csak” délelőtt volt hivatal, ebédszünettel megszakított egésznapos félfogadás volt. Már az 1890. évi reform során, majd az 1894. évi költségvetés tárgyalásakor ismételten fölvetődött, hogy a fővárosihoz hasonlóan Szegeden is egyfolytában, délelőtt legyen félfogadás. Mivel a megkérdezett hivatalfőnökök többsége is emellett nyilatkozott, a közgyűlés be kívánta ezt vezetni, úgy hogy a hivatali órák köznapokon reggel 8 órától délután 2 óráig, ünnep- és vasárnapokon (!) pedig 8 órától 12 óráig legyenek. Ez alól kivételt csupán a polgármester tehetett volna. A délutáni munkaidő beszüntetését számos tényező — a kevesebb időveszteség, a jobb ellenőrizhetőség, idő adása az önművelésre és „tisztességes mellékkeresetre”, télen világítási és fűtési megtakarítás — tette indokolttá. E módosítás ellen a „közönség” igényeire hivatkozva Fodor Károly tanácsnok föllebbezett a miniszterhez, és ő vissza is állíttatta az ebédszünettel megszakított, délelőtti és délutáni munkaidőt. Tudtommal korszakunkban nem is változtatták meg e munkarendet.

A belügyi államtitkár 1896. december 7-én kelt 107.103/14. III. fő. sz. válaszában három témakört érintett. 1. Indokolatlannak vélte és ezért visszautasította némely városi pénzügyi tisztviselők és kisegítő személyek javadalmazásának a többi alkalmazottétól függetlenül való fölemelését. 2. A „közönség” igényeire hivatkozó, Fodor Károly adóügyi tanácsnok fellebbezésére visszaállította a délelőtti és délutáni hivataloskodást, s törölte a 234. § 7. pontjának módosítását. 3. Pillich Kálmán fellebbezését, amely a házi pénztárnoki címnek főpénztárnokira való visszaállítását kezdeményezte, további tárgyalásra küldte le a közgyűlésnek.

A tanács minden kifogást elfogadott; az 1897. január 4-i közgyűlés viszont az 1. pontot illetően kitartott véleménye mellett. Szerinte itt nem fizetésemelés történt, „hanem csak pótlásai azon különbözetnek, mely ezen alkalmazottak és más hasonló állású és munkakörit városi alkalmazottak fizetései, illetőleg általányai között tényleg mutatkoznak” (1887:440.). Ezért e kérdésben újabb, felvilágosító kérelmet rendelt a miniszternek küldeni.

A 2. és 3. pontbeli észrevételt viszont egykönnyen magáévá tette a közgyűlés. Az utóbbira vonatkozóan rögzítette, hogy a Város hatóságának kezelése és felügyelete alatti pénztárak az alábbiak:

a) a házipénztár;

b) az adópénztár;

c) a központi javadalmi pénztár és

d) kilenc első, valamint hat másodosztályú vámpénztár.

Az a) alatti házipénztár kezelte

aa) a községi házipénztárt;

ab) a letétpénztárt,

ac) az árvatárt,

ad) a közkórháztárt;

ae) a szegénybeteg-ápolási pénztárt,

af) az árvaházi pénztárt,

ag) a tisztviselői nyugdíjpénztárt,

ah) a Pester Lloyd-pénztárt,

46