Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
A közgyűlés 1895-ben ismét utasította a tanácsot, hogy a szervezőbizottság meghallgatásával terjesszen elő javaslatot a szervezeti szabályzat módosítására az 1896. évi tisztújítás előtt. A cél most már nem az olcsó közigazgatás volt, hiszen 1890-ben már bebizonyosodott, hogy a személyi állományt és fizetését nem lehet lényegesen csökkenteni: amit megtakarítanak a vámon, elfolyik a réven. A tanács ezúttal a tanácsi ügyosztályok és a szakhivatalok vezetőinek véleményét kérte ki a szükséges módosításokról; az így befutott igények szolgáltatták a szervezőbizottság tárgyalásának alapját. A Szegedi Híradó már 1895. október 9-én foglalkozott a szerinte legfontosabb reformkérdésekkel. A város közbiztonságát szem előtt tartva mindenekelőtt a rendőrség nagyarányú fejlesztését sürgette. „A szegedi policia nagyon primitív, nagyon alkalmatlan szervezettel kénytelen teljesíteni kiválóan fontos hivatását, és ha eljárásában addig nem tudott olyan kritikai színvonalra emelkedni, mely teljes megnyugvást szerezhetne Szeged lakosságának, az nem a tisztviselők személyes energiájának hiánya miatt, hanem inkább a létszám csekélysége és a beosztás ferdesége miatt történt. — Jó rendőrség nélkül nem lehet elképzelni jó közigazgatást. [...] Modern rendőrség nélkül a végrehajtás felületes, hiányos, ilyen végrehajtás mellett pedig a hatósági intézkedések célravezetők nem lehetnek.” A rendőrség mellett a mérnöki tisztség (hivatal) igyekezett szervezetét kibővíteni, a nagy építkezések ugyanis túlságosan megterhelték az addigi, a Víz óta már többször emelt létszámot. „Nem a mérnöki tisztség — hangoztatta a cikkíró —, maga a város közönsége követeli ennek a hivatalnak az organizálását, mert nincs megelégedve az építkezések eddig folytatott módjával, és belátja, hogy nem a tisztviselőkön, hanem a rendszeren, mely közé szorítva vannak, múlik a rendszertelenségek egész sora.” A tiszti főügyészség hivatalának egy alügyésszel és két írnokkal való megerősítését a sommás eljárásnak a polgári perekbe való bevezetése indokolta. Az adóhivatalt vezető tanácsnok volt egyedül, aki létszámcsökkentést ajánlott a végrehajtói karban, ugyanakkor néhány tisztviselő fizetésjavítását kívánta azzal, hogy „ezek munkája nem áll arányban javadalmazásukkal”.68 A szervezőbizottság 1896 januárjában tárgyalt minderről. A tárgyalások itt is, április 8-9-én a közgyűlésen is nélkülözték a nagyobb várospolitikai vitákat. Mintha az ellenzék is belefáradt volna a korábban is kilátástalannak bizonyult módosító javaslatokba. A szervezőbizottság január 16-i ülésén Polczner Jenő — a függetlenségi beállítottságú közgyűlési tagok számának növelésére — mégis megkísérelte a kétségtelenül aránytalan képviselet arányosítását. Adatai szerint pl. az I. (belvárosi) kerületben 696 választó 36 bizottsági tagot választott, a IX. (röszke-domaszéki) kerületben viszont 1483 szavazóra 12 városatya jutott. Ezért indítványozta, hogy a választókerületekben az 1890. évi népszámlálás alapján választandó 166 bizottsági tagot a törvény 30. §-ának megfelelően arányosan osszák el a kilenc választókerület között. Ezen arányos felosztás az alábbiak szerint történt volna. Th. vál. kér. Választó Th. biz. tag I. 696 20 II 533 16 III. 584 18 68 Szeged tisztújítás előtt. A városszervezés módosítása. SZH 1895. okt. 9. 43
