Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

Az egyöntetűség kedvéért Tisza 15 pontban sorolta föl azon legfontosabb törvényhelyeket, amelyek az addigi szabályok feltétlen módosítását igénylik: akár a szervezeti szabályrendeletben, akár önálló, új statútumok által. Külön fölhívta a városi közönség figyelmét: a törvényhozás e törvények megalkotásakor arra törekedett, hogy „közigazgatási eljárásunk”, nemkülönben a városi vagyonkezelés hiányai „a lefolyt 16 évi tapasztalás nyomdokain haladva oly rendelkezések felvételével pótoltassanak, melyek egyenként való érvényesülésükben is javítólag hassanak úgy a közigazgatásra, mint a városok háztartásának helyes irányba vezetésére, [...] hívatva legyenek azt oly színvonalra emelni, amelyen az egyesek, a város s az állam egymással kapcsolatos érdekei a lehetőségig kielégíttetnek”.

Szegedre a rendkívül szoros és alig tartható határidőkhöz képest csak késéssel, július 17-én érkezett e litografált körrendelet. A tanács 19-én tárgyalhatta meg, majd innen a 21-i rendkívüli közgyűlés elé jutott. Ez — a tanács 13 080/1886. sz. előadmányának megfelelően — mivel a körrendelet 2., 3., 4., 5., és 14. pontjai értelmében a szervezeti szabályrendeletet feltétlenül módosítani kellett, sőt a törvény egyéb rendelkezéseinek is eleget kellett tenni a szervezeti statútumban, javaslattételre a szervezőbizottságnak adta ki, megjegyezvén: némely rendelkezések — így különösen a nyugdíjjal kapcsolatosak — más statútumok önálló módosítását igénylik.57

A tanács közvetítésével a szervezőbizottság alapos, a belügyminiszteri körrendeletben érintettek mellet e törvények más rendelkezéseire és a helyi viszonyokra is figyelemmel levő előadmánya gyorsan, még augusztus 6-án újabb rendkívüli közgyűlés elé került.

A szervezeti szabályrendelet e rendkívüli revíziója többnyire másodlagos, önállóan nehezen megragadható szabályokat érintett. Inkább csak példálózólag említem meg magam is a következőket. Az 1886:XXI. te. 17.§-a értelmében ezt követően a költségvetést október 15-ig, a zárszámadást pedig május 15-ig kellett a közgyűlés elé terjeszteni; úgy, hogy e hónapok végére az eredményt a belügyminiszter is megkapja (8. §). Azt is rögzíteni kellett, ami eddig természetes volt, hogy a főispán és a polgár- mester egyidejű akadályoztatása esetén a közgyűlésen a helyettes polgármester elnököl (9. §), aki egyébként ezután nem a sorrendben előbb megválasztott (rangidős) tanácsnok, hanem az a tanácstag — tehát nem csupán tanácsnok, hanem a főjegyző vagy a főkapitány is lehet —, akit a közgyűlés e posztra megválaszt (58.§). A közgyűlés a júliusi és augusztusi rendes közgyűléseket azzal az indokkal iktatta ki a 6. § módosítása révén, hogy ekkor úgyis „a rendkívüli meleg időjárás és [az] aratási munkálatok miatt a közgyűlésen igen kevesen jelennek meg”. A törvény 46. §-a szerint korlátozták a polgármesternek a rendkívüli közgyűlés összehívására való jogát is, amelyet csak akkor hívhatott össze, ha a főispáni szék nem volt betöltve, vagy a főispán akadályoztatva volt.

A tanács eddig egy volt a törvényhatóság önálló hatósági szervei közül, és a hatáskörébe tartozott minden ügy, amely sem a közgyűlésébe, sem a polgármesterébe vagy a rendőrkapitányéba nem tartozott. Ezúttal a törvény 74-75. §-ainak megfelelően a városi hatóság végrehajtó közegévé minősült, mégpedig mind az állami közigazgatás, mind az önkormányzat körében. Emellet megmaradt első- és másodfokú ható57 Kj. 1886:174.

34